Egy a közelmúltban publikált tanulmányban egy fiatal gyapjas orrszarvú kiváló állapotú tetemét ismertetik – írja a Live Science. Az ősi maradványok Szibéria fagyos környezetében mumifikálódtak.
A bal oldala ugyanakkor azt mutatja, hogy pusztulásakor vagy azt követően szétmarcangolták.A comb felső részétől a lapocka magasságáig a tetem lényegében elpusztult, és a belek nagy része is hiányzik.
A szénizotópos elemzés alapján a példány több mint 32 ezer éves. A gyapjas orrszarvúk az utolsó jégkorszak idején, mintegy 460–12 ezer éve léteztek, és a gyapjas mamut után ökoszisztémájuk második legnagyobb növényevői voltak.
A faj jól alkalmazkodott a hideg körülményekhez. Noha a gyapjas orrszarvúkat régóta ismeri a tudomány, meglehetősen sok még a kérdőjel velük kapcsolatban, az új lelet segíthet jobban megérteni őket.
A tetemet 2020 augusztusában tárták fel a Tirekhtyakh folyó jéggel borított partján, a Szaha Köztársaságban, azaz Jakutföldön. A leletet a Szaha Köztársaság Tudományos Akadémiájára szállították, ahol most fagyasztóban őrzik.
A szakértők a vizsgálatokhoz ideiglenesen kiolvasztották a maradványokat, és mintákat vettek a bőrből, szőrből és lágy szövetekből, emellett a fogakat, az egyik szarvat és a púpot is tanulmányozták. A szarv 24 centiméter hosszú, és három-négy sötét foltot mutat, ezek jellemzően az orrszarvú által megélt évek számának felelnek meg. Az állat vállánál mért magassága megközelítőleg 130 centiméter volt, az adatok alapján az egyed 4–4,5 éves lehetett.
A példány bundája sötétebb, mint egy kisebb, legalább 10 ezer éves, a térségben 2014-ben feltárt borjúé. Utóbbi állatot egészen vékony, világos szőrzet borítja, az idősebb egyed gyapja viszont durva, sötétbarna.
A most bemutatott gyapjas orrszarvú különlegessége, hogy a faj fejlődésének egy köztes szakaszát képviseli. Az ehhez hasonló, lágy szöveteket és szőrzetet tartalmazó leletek felbecsülhetetlen értékűek.
