Nem lőfegyver végzett Hvaldimirral

Korábban felmerült, hogy a feltételezett orosz kémbelugát lelőtték.

A norvég rendőrség szerint nincs arra utaló jel, hogy lelőtték Hvaldimirt, a feltételezett orosz kémbelugát – írja az MTI. Az állatot 2019-ben észlelték először Norvégiánál, az évek során többször is látták, tetemét pedig augusztus 31-én találták meg a Risavika partjaitól nem messze, Norvégia délnyugati partvidékén. A belugák jellemzően jóval északabbra fordulnak elő, többek között Grönland közelében, illetve az orosz, kanadai és norvégiai sarkvidék vizein.

A NOAH és a One Whale állatvédelmi szervezetek múlt héten tettek feljelentést, azt állítva, hogy a példánnyal lőfegyver végzett. A szakértők úgy vélik, az állat 15–20 éves lehetett, jó állapotban volt – a belugák a WWF szerint általában 30–35 évig élnek.

A Norvég Állatorvosi Intézet által végzett elsődleges boncolás alapján a rendőrség közölte: semmi nem utal arra, hogy az elhullás emberi tevékenység következménye lett volna.

Sejteni engedték, hogy a beluga feltételezhetően éhen pusztult, így nem indítottak vizsgálatot sem.

Amund Preede-Revheim, rendőrségi vezető közleményben hangsúlyozta: a boncolás egyetlen eredménye alapján sem lehet arra következtetni, hogy Hvaldimirt agyonlőtték volna. A rendőrség szerint a sérülései csak felületesek voltak.

Az egyik seb kicsit mélyebb volt, de létfontosságú szervet nem ért károsodás, és a sebesülések nem voltak végzetesek. Preede-Revheim elmondta, hogy a cetféle gyomra üres volt és több szerve sem funkcionált megfelelően.

Hvaldimir nevét az orosz bálna (hval) és a Vlagyimir név összevonásából kapta. Fején olyan, kamera rögzítéséhez használt hámot viselt, amelyen az Equipment St. Petersburg angol nyelvű felirat volt olvasható.

A norvég halászati igazgatóság annak idején feltételezte, hogy Hvaldimir egy zárt helyről szökött meg és az orosz haditengerészet idomította, mivel hozzá volt szokva az emberi társasághoz és szokása volt közel úszni a hajókhoz. Moszkva soha nem erősítette meg ezeket a feltételezéseket.

A Barents-tenger és az Atlanti-óceán északi része stratégiai fontosságú a nyugati és az orosz haditengerészetek szempontjából, szokásos érintkezési övezet a tengeralattjáróik számára.