Nem is egy tetováló működött a leghírhedtebb halálgyárban. Az auschwitzi koncentrációs táborrendszerben ugyanis bevett eljárás volt, hogy a kényszermunkára elkülönítettekre rátetoválták a táborbeli regisztrációs számukat. Azt a logikát követték a tábor üzemeltetői, hogy így könnyebb lesz azonosítani a foglyok holttesteit, ezáltal a nyilvántartás is követhetőbb.
Az SS eleinte csupán a szovjet hadifoglyokat tetováltatta, valamint a gyengélkedőre kerülőket és azokat, akiket ki akartak végezni. A tábor 1942-es bővítésekor azonban a rendszert mindenkire kiterjesztették, azokra is, akiket munkaképesnek nyilvánítottak. Ezzel szemben azokat az embereket, akiket a vasúti rámpáról azonnal a gázkamrákba küldtek, nem regisztrálták, ennek megfelelően tetoválást sem kaptak.
Rabok tetováltak
Eleinte a foglyok mellkasának bal oldalán helyezték el az azonosítót egy fából készült fogantyúba illesztett, hegyekkel ellátott fémeszköz segítségével, melyet az illető bőrébe nyomtak. Ezután tintát dörzsöltek a sebbe, így jött létre a kezdetleges tetoválás. 1942-ben viszont, amikor a tetoválást regisztrációs rutineljárássá tették, a fenti módszert gyakorlati szempontból alkalmatlannak nyilvánították, és bevezették az egyetlen tűvel végzett tetoválást, melyet a rabok bal alkarjába ütöttek. A tetoválást egyedül Auschwitzban alkalmazták, elsősorban a zsidó raboknál, de a romáknál és a nem zsidó lengyeleknél is előfordult.
Magukról a tetoválókról nem sokat tudunk azon túl, hogy a rabok egy kis csoportját az SS felügyelete alatt dolgoztatták a regisztrációs irodán, és bármikor kirendelhették őket a munkára. Cserében viszonylag védettebb státuszt élveztek, nagyobb fejadagokat és némi fizetséget is kaptak, esetenként különszobában aludhattak.
A regényhős valós személy
Egyiküket valóban Lale Sokolovnak – eredeti nevén Ludwig Eisenbergnek – nevezték, akárcsak Heather Morris új-zélandi írónő 2018-ban megjelent Az auschwitzi tetováló című holokausztregényének főszereplőjét. Bár a Lale (vagy Lali) és későbbi felesége, Gita románcát elbeszélő regényt sokan, köztük az auschwitzi emlékközpont munkatársai is bírálták a koncentrációs tábor szörnyűségei felett könnyedén átsikló stílusa és történetvezetése miatt, a nemzetközi bestseller hőse tényleg létezett.
A ma Szlovákia kassai kerületéhez tartozó Korompa városában, az Osztrák–Magyar Monarchiában, 1916-ban született Sokolovot, aki foglalkozása szerint lakatos volt, 1942 áprilisában deportálták Auschwitzba, és a 32 407-es regisztrációs számmal tetoválták. Eleinte a tábor bővítésének építési munkáin dolgoztatták, ám ledöntötte lábáról a tífusz, majd 1943-ban, miután felépült betegségéből, az SS a tetoválók közé osztotta be.
A tábori nyilvántartás szerint ebben a minőségében legalább 1944 szeptemberéig a regisztrációs irodán dolgozott, és időközben megismerkedett Gisela Fuhrmannovával (Gita), valamint élénken részt vett az őrséget, a táborlakókat és a helyieket egyaránt érintő csempészkereskedelemben.
A túlélők bűntudata
Mielőtt a szovjet Vörös Hadsereg 1945 januárjában felszabadította a tábort, Sokolovot Mauthausenbe deportálták, ahonnan sikerült megszöknie. Pozsonyba visszatérve felkutatta Gitát, és még abban az évben összeházasodtak. Nyitott egy üzemet és részt vett az Izrael állam megalapítását segítő pénzgyűjtésben. Emiatt a csehszlovák hatóságok letartóztatták, majd kiszabadulása és üzeme államosítása után, 1948-ban feleségével együtt Ausztráliába emigrált.
Lale Sokolov 2006-ban, 90 évesen hunyt el, három évvel felesége halála után. Utolsó éveiben a túlélők bűntudatával gyötört, tevékenysége miatt korábban a kollaboráció vádjától is félő Sokolov elmesélte történetét Heather Morrisnak. Az auschwitzi tetováló című regényből 2024-ben egy hatrészes televíziós sorozat is készült, ebben az idős Sokolovot Harvey Keitel alakítja.
