Egy friss tanulmány alapján sikerült megfejteni a bálnák énekének titkát – írja az MTI a BBC-re hivatkozva. A publikációban a kutatók azt mutatják be, hogy az óceánok legnagyobb cetféléi miként képesek a kísértetiesnek hangzó, összetett zajok kiadására.
A hosszúszárnyú bálnák és más sziláscetek különleges gégét fejlesztettek ki, amely lehetővé teszi számukra, hogy a víz alatt énekeljenek.
A hangok abszolút létfontosságúak a túlélésükhöz, mivel azok segítségével találják meg egymást az óceánban párzáskor
– emelte ki Coen Elemans, a Dél-dániai Egyetem munkatársa és a csapat tagja.
A sziláscetek csoportjához 14 faj tartozik, ezen állatok sziláik (lemezeik) segítségével szűrik ki a táplálékukat jelentő apró élőlényeket a vízből. Mindeddig nem volt világos, hogy miként keltik összetett dallamaikat, a szakértők a közelmúltban három partra vetődött példány révén tudták megválaszolni a kérdést. A szakértők az eltávolított gégék segítségével végeztek kísérleteket úgy, hogy levegőt fújtak át rajtuk.
Az emberi hangok a gégében lévő szalagok megrezegtetésével jönnek létre. A bálnáknak azonban U alakú a hangszáluk, gégéjükben pedig egy zsírpárna is található, ezek között préselik át a levegőt a hangképzéshez.
A kutatók tanulmányukban kiemelték, hogy az óceánban a hajózás által keltett zajszennyezés megzavarja a bálnákat, az állatok énekének frekvenciája és a hajók által keltett hangok ugyanis átfedésben van egymással. A zavarás miatt a cetek nem képesek olyan távoli kommunikációra, mint normál esetben, ez a felfedezés pedig kulcsfontosságú lehet a tengeri óriások védelme szempontjából.
A vizsgálat végezetül a bálnák evolúciójába is bepillantást enged. Az eredmények segíthetnek jobban megérteni, hogy a cetfélék ősei hogyan tértek vissza a szárazföldről az óceánokba, és milyen alkalmazkodásra volt szükségük ahhoz, hogy a víz alatt is kommunikálni tudjanak egymással.
