Egy friss tanulmány magyarázatot adhat a szibériai permafrosztban kialakult lyukak eredetére – írja a Space.com. A nyolc óriási, 50 méter mély krátert több mint egy évtizede fedezték fel, az üregek rejtélyét eddig nem sikerült megfejteni.
A mélyedések az észak-oroszországi Jamal- és Gidai-félszigeten figyelhetők meg, az Északi-sarkvidéken máshol nem ismertek, ami arra utal, hogy létrejöttük a régió sajátosságaival függ össze. Az évek során több magyarázat is született, egyes szakértők szerint becsapódások alakították ki a formációkat, mások viszont gázrobbanásokra gyanakodnak.
Utóbbi hipotézis alapján a képződmények egykori tavak helyén jöttek létre. Ahogy a víztömegek kiszáradtak, fenekük talaja megfagyott, a mélyben pedig felgyülemlett a földgáz. Az anyag végül robbanások keretében távozhatott, üreget hagyva hátra.
Ezen modell ugyanakkor nem veszi figyelembe, hogy a kráterek a félszigetek különböző geológiai környezeteiben találhatók, és nem mindegyiküket borították egykor tavak. A kiszökő földgáz elméletének ellentmond továbbá, hogy Észak-Oroszországon kívül nem jönnek létre mélyedések. Az új publikációban Helge Hellevang, az Oslói Egyetem munkatársa és kollégái egy újabb magyarázatot írnak le.
A térségben a permafroszt vastagsága igen eltérő, van, ahol néhány, máshol közel 500 méteres. A föld több mint 40 ezer éve fagyhatott meg, magába zárva a metánban gazdag ősi tengeri üledékeket, amelyekből hatalmas földgázkészletek alakultak ki. Ezek a lerakódások hőt termelnek, lassan olvasztva a talajt.
A fagyott talaj sok sarkvidéki régióban olvad a felszínen az éghajlatváltozás miatt. A Jamal- és Gidai-félsziget azon helyein, ahol a permafroszt már most is vékony, a kétoldali olvadás és a gáz nyomása miatt a talaj összeomolhat, robbanást idézve elő.
A becslések alapján az északi-sarkvidéki permafrosztban mintegy 1700 milliárd tonna üvegházhatású gáz, köztük szén-dioxid és metán lehet. A talaj felengedésével kiszökő anyagok klimatikus szempontból aggodalomra adnak okot.
