Egy 2023 végén megjelent tanulmány alapján az Antarktisz jégpáncélján megfigyelt hatalmas, város méretű lyukak összefüggésben lehetnek a fagyott kontinensről leváló óriási jéghegyekkel – írja a Live Science. Elena Savidge, a Colorado School of Mines doktorandusza szerint ezen üregek révén jobban megérthetik, hogy miként olvad a jég mélyen a felszín alatt.
Az Antarktisz szárazföldi részét hatalmas jégtakarók, gleccserek borítják, amelyek lassan a partok felé áramlanak. A kontinenst körülvevő tengereken ezzel szemben jégselfek találhatóak, ezek nem tapadnak kőzethez, hanem a vízen lebegnek. A jégveszteség legfontosabb tényezői a borjadzás – azaz a tengeren lévő jéghegyek leválása –, valamint az olvadás. Ahogy a jégself zsugorodik és elvékonyodik, úgy csökken a szárazföldi jég áramlását visszatartó ereje, ezzel gyorsítva a jég fogyatkozását.
Annak érdekében, hogy jobban megértsék a jelenséget, Savidge és kollégái a jégpáncélban megjelenő nagy, nyílt óceáni területekre, az úgynevezett polinjákra fókuszáltak. A kutatók a Pine Island-gleccseren lévő lyukakat vizsgálták, a jégtömeg az Antarktisz egyik legsebezhetőbb gleccsere.
A szakértők 22 évet felölelő műholdadat-halmazt elemeztek. A csapat arra jutott, hogy számos helyi polinja a jeget alulról olvasztó meleg, óceáni víztömegek miatt alakult ki. Az olvadás meleg, a sós óceáni víz tetején ülő édesvizeket hoz létre, amelyek a felszín felé nyomulnak, időnként átütve a jeget.
Mivel nehéz a jég alatt vizsgálatokat végezni, a lyukak rendkívül értékesek a kutatók számára, jól megmutathatják az olvadás mértékét. A szakértők a gleccser peremén lévő polinjákra összpontosítottak, arra a területre, ahol a jég az óceánnal találkozik.
A legnagyobb egyedi üreget 2007-ben regisztrálták, ez 269 négyzetkilométeres volt, tehát nagyjából akkora, mint Nyíregyháza.
A polinja maximumát mindössze 68 nappal azelőtt érte el, hogy egy 714 négyzetkilométeres jéghegy levált a környékről. Savidge szerint valószínű, hogy a lyukak kialakulása és a borjadzás összefüggő folyamatok.
A kutatók azt is látták, hogy a polinják az évek során ugyanazokon a helyeken fordultak elő, de méretükben változtak. Lehetséges, hogy a gleccserfront közelében lévő tartós és lokális jégmentes területek befolyásolják a gleccser szerkezeti integritását, valamint azt, hogy a jégtakaró miként reped meg a szárazföldről érkező folyamatos jégáramlás nyomása alatt.
