Kinizsi Pál az 1430-as években született, származásáról, ifjúkoráról számtalan legenda ismert. Ami biztos, hogy 1468-ban, Morvaországban már annál a Magyar Balázsnál szolgált, aki később leányát, Benignát hozzá adta feleségül. Kinizsi ekkorra a hadvezérek közé emelkedett, több hadjáratban kitüntette magát, az 1470-es évek második felében már saját seregét vezette – írja a Rubicon.hu.
Hatalmas diadal
Az erejéről messze földön híres katona rászolgált későbbi legendás hírnevére, hőstetteit pedig Mátyás király gazdag adományokkal honorálta. Legfényesebb diadalát 1479-ben, a kenyérmezei síkon aratta. Ekkor már a király bizalmasaként az egyik legfontosabb katonai szerepet töltötte be, az alsó részek főkapitánya volt a török elleni harc frontvonalában.
Isza bég 10-20 ezer fős haddal tört Erdélyre 1479 őszén, Bátori István erdélyi vajda képtelen volt vele egyedül szembeszállni. Kinizsi azonban épp időben érkezett a Kenyérmezőn vívott ütközetbe ahhoz, hogy eldöntse a csatát, és egyesült erővel fényes diadalt arassanak. Az 1526 előtti török-magyar háborúk történetében ez volt a legnagyobb létszámú, nyílt színi ütközet, ami a mi győzelmünkkel végződött – itt írtunk róla részletesen.
Agyvérzést kapott
Mátyás halála után az új uralkodó, II. Ulászló is megtartotta posztján Kinizsit, aki a tőle elvárt módon tette is a dolgát még azután is, hogy 1494 elején agyvérzést kapott. Talpra állt, de többé nem volt a régi, képességei a kívülálló számára is észrevehetően romlottak. Ahogy ebben a cikkünkben írtuk, nem tudjuk, pontosan milyen károsodásokat szenvedett, csupán annyit, hogy
Állapota folyamatosan romlott, de a hadból nem hiányozhatott, Szendrő ostrománál lábait a nyereghez kötözték, le ne essen lóról. A vár egyébként sikertelenül végződő vívása közben hunyt el, valószínűleg 1494. november 24-én (de biztosan 26-át megelőzően) – a dátum „közmegegyezéses”, a különböző források néhány napon belüli szórást mutatnak.
