A Balaton nyugati térségében a foltos nádiposzáta és a 2023-as év madarának választott barkóscinege egyedein az Afrikában elterjedt Hyalomma rufipes faj összesen tíz, még nem kifejlett példányát azonosították – olvasható az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) közleményében. Az ELKH és az Állatorvostudományi Egyetem (ÁTE) együttműködésében megalakult ELKH-ÁTE Klímaváltozás: Új Vérszívó Paraziták és Vector-borne Kórokozók Kutatócsoport tagjai, Dr. Keve Gergő és Prof. Hornok Sándor országos szintű kutatásuk során megvizsgálták, hogy van-e különbség a madarakon élősködő kullancsok területi eloszlásában.
Az érintett madárfajok költési periódusukban nem vonulnak, a róluk eltávolított kullancsok egyike még vérszívása elején lévő lárva volt, három, anyai ágon öröklődő gén szekvenciája pedig mind a tíz kullancs esetében azonosnak bizonyult, ezért megállapítható, hogy helyi populációból származnak, sőt valószínűleg ugyanazon genetikai ághoz tartoznak.
Az eredményeket bemutató publikáció a Frontiers in Veterinary Science tudományos folyóiratban jelent meg.
A kutatást a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) ornitológusai segítették, akik 2022-ben gyűrűzésre befogott madarak átvizsgálása során csaknem ezer kullancsot távolítottak el 540 egyedről. A Dunántúlról származó minták között a különösen veszélyes kullancsfaj, a Hyalomma rufipes példányait azonosították. Ez a parazita elsősorban Közép- és Dél-Afrikában él, de populációi kisebb területeken Észak-Afrikában is megtelepedtek.
A Balaton nyugati térségében az egyik madárvonulás-kutató helyen a nádasokban élő foltos nádiposzáta és barkóscinege összesen öt egyedén tíz, még nem kifejlett kullancsot találtak ugyanazon a napon. A felfedezett populáció alapító egyedeit délről érkező, vonuló madarak hozhatták be. Az egyelőre nem biztos, hogy a kullancsok át tudnak telelni, bár az enyhe tél ennek kedvez, és szakirodalmi adatok szerint a Hyalomma rufipes évente akár 120 fagyos napot is eltűr.
A Hyalomma csoportba tartozó kullancsok kifejlett példányainak rendszeres hazai előfordulását már 130 éve, 1893-ban publikálta Dr. Karpelles Lajos atkakutató, majd a 20. század elején ‒ ráadásul szintén a Dunántúlról ‒ Prof. Kotlán Sándor. A Hyalomma rufipes szaporodni képes helyi populációja azonban eddig sem Magyarországon, sem Európában nem volt ismert. E kullancsfaj kifejlett példányait a jelenlegi kutatás vezetője 2011-ben azonosította szarvasmarhákon ugyanebben a dunántúli vármegyében.
Az érintett kis- és nyugat-balatoni térségben további intenzív kutatásokat folytatnak annak vizsgálatára, hogy a kullancspopuláció példányai áttelelnek-e, és 2023-ban is megjelennek-e madarakon, házi- és vadállatokon. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a felfedezett populáció lakott településektől távol, olyan nádas élőhelyen található, ahol e faj és az általa terjesztett kórokozók sem a strandolókat, sem a kirándulókat nem veszélyeztetik közvetlenül.
