Lehet, hogy valójában minden új divat felzúdulást kelt és megosztja a társadalmat, legalábbis kezdetben, az újdonság erejében rejlik ugyanis az átütő hatása. Néhány divathullám azonban tényleg meglepően komoly társadalmi és politikai felfordulást okozott.
Virághölgyek
Az egyik kiemelkedő példa látszólag a legkonvencionálisabb volt. A Dior Corolle, vagyis „New Look” („új megjelenés”) elnevezésű új vonalát 1947 tavaszán mutatták be. A Dior a „virághölgyeket” teljesen kinyílt, érzéki virágsziromszoknyába öltöztette, apró derékkal, és a ruha felső részének ejtett válla elegáns, vékony textil által fedett karban végződött.
Az előző évtizedekben a divatkreációk az aktív, atletikus – sőt felszabadított – női testet favorizálták, a Dior azonban a háborús anyagtakarékosságra és Párizs német megszállására vidám, nőies frivolsággal reagált. Természetesen némileg korlátok közé szorítva a fantáziát: ez a fajta megjelenés egyben visszatérést is jelentett a halcsont fűzőkhöz és a vastagon bélelt alsóneműkhöz – amit a Chanel nem kevés malíciával „kárpitozásnak” nevezett.
Ez az antifeminista, sőt, a modern nők számára kifejezetten nem praktikus viselet (a tudósítások szerint akadtak, akik ajtók közé szorultak az amerikai villamosokon) szoknyánként 15–25 méternyi anyagot igényelt, ami igen költséges és a háború utáni évek mértékletességével szembeszállva társadalmi szempontból is megosztó volt.
Szoborszerű „testpáncél”?
Világszerte kisebbfajta lázadások törtek ki a háziasszonyok, férjek és a főiskolai diákok között. Sokakat ez az 1943-as, Los Angeles-i „jampecöltöny-lázadásra” emlékeztetett, amikor amerikai katonák és fehér polgárok meztelenre vetkőztettek egy csomó latinót és mexikói-amerikait, akiknek a sok anyagot felemésztő – és a jazz zenészek által divatba hozott – „jampecöltönyét” hazafiatlannak gondolták; az összetűzés nem nélkülözte az osztály-, rassz- és nemi előítéleteket sem.
Az „új megjelenés” élénk vitákat gerjesztett a női test milyenségéről is. Egyes nők azt állították, számukra nagy örömöt okoznak e divattermékek, egyes férfiak pedig szembetűnően utálták a merev, szoborszerű „testpáncélt”. Ennek ellenére ma is a XX. század közepének európai eleganciájával társítjuk, és e modern stílus a kerámiákban, bútorokban is tükröződött az 1950-es évek során.
