A háború szó hallatán valószínűleg kevés ember asszociál az emberiességre, ez különösen igaz az első világháború esetében. Ez volt történelmünk egyik legkegyetlenebb és legpusztítóbb konfliktusa: 15–22 millió ember vesztette életét, további 23 millióan pedig megsérültek. A háború generációkat nyomorított meg, a bombázástól rengő, sárban álló lövészárkok rémisztő emléke katonák tömegeit kísértette egy életen át.
Mégis, az első világháborúhoz több megindító történet is kapcsolódik, melyek rávilágítanak arra, hogy az emberek egy háború közepette is képesek emberhez méltóan viselkedni. Erre jó példa a spontán, nem hivatalosan szerveződött, úgynevezett 1914-es karácsonyi fegyverszünet.
Ének a fegyverek ropogása helyett
Mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim itthon lesznek
– ezzel indította útnak csapatait II. Vilmos német császár 1914 augusztusában. A várakozások azonban nem igazolódtak, a konfliktus csak nem akart véget érni, október és november során, az első yperni csatában pedig első alkalommal alakult ki állóháború.
1914 decemberére már százezrek estek el, a lövészárkokban való rejtőzés pedig sokak mindennapjává vált. Igaz, a második yperni csata és a gáztámadás borzalma még hónapokra, a passchendaele-i téboly pedig évekre volt. A katonák megtapasztalták már a harc pusztítását, a legnagyobb szörnyűségek viszont – bár ezt akkor nem tudhatták – még előttük álltak.
1914 decemberének elején volt próbálkozás arra, hogy az ünnepek idejére hivatalos tűzszünetet kössenek a felek. XV. Benedek pápa reménykedett benne, hogy a harcok felfüggesztése elvezethet a tárgyalásokhoz, az érintett országok vezetőinek érdeklődését viszont nem keltette fel a kezdeményezés ötlete.
Ilyen előzmények és körülmények között 1914 karácsonyának reggelén, nem sokkal éjfél után a német csapatok egy jelentős része egyszerűen abbahagyta a harcot, és ünnepi dalokat kezdett el énekelni – írja a History. A nyugati front egyes pontjain a franciák és a britek maguk is csatlakoztak a zenéléshez, a források alapján hasonló esetek történtek keleten az osztrák–magyar és az orosz felek között is.
Még focimeccset is rendeztek
A Britannica szerint ekkoriban a cenzúra még nem érte el a hazaküldött leveleket, így rengeteg személyes beszámoló érhető el az 1914-es karácsonyi fegyverszünetről. Az üzenetekből az rajzolódik ki, hogy már a korabeliek is felismerték a helyzet különlegességét, történelmi jelentőségét.
Napkelte után több német is előbújt a védelmi állásokból, átvágtak a senki földjén, és anyanyelvükön köszöntötték ellenségeiket. A túloldalon először csapdától tartottak, de mivel a németeknél nem volt fegyver, idővel a szövetségesek is nyitottak, több alacsonyabb rangú tiszt egyenesen megtiltotta, hogy tüzet nyissanak az érkezőkre.
A háború egy rövid időre véget ért: akik néhány nappal korábban még egymásra lőttek, most kezet fogtak, cigarettát, élelmiszert cseréltek, és együtt daloltak. Egyes helyszíneken a fegyverszünet idején közösen temették el a hősi halottakat.
Érdemes hozzátenni, hogy az átmeneti békét többen nem fogadták el, néhány helyen még áldozatai is lettek a tűzszüneti kísérletnek.
Az ünnepeket követő napokban a harcok végül mindenütt ismét kitörtek. A karácsonyi tűzszünet nem jöhetett volna létre az alacsonyabb rendfokozatú tisztek támogatása nélkül, és bár a felsőbb vezetőség utóbb ellehetetlenítette a hasonló akciókat, megtorlás egyik oldalon sem történt. Valószínűleg magasabb szinteken is felismerték, hogy a büntetés csak rontana a morálon.
Noha egy évvel később is voltak próbálkozások a fegyverszünetre karácsonykor, ezek meghiúsultak. A háború egyre brutálisabbá vált, és 1918 novemberéig, a hivatalos tűzszünetig nem is voltak nagyobb területet érintő, békésebb periódusok a nyugati fronton.