Pakots Zsolt / Fortepan
Tudomány

Tűzoltót és rendőrt hívtak az első magyarországi autóhoz

Az autózás hőskorában egy-egy jármű birtoklása még csak egy szűk réteg kiváltsága volt, és még az is sok időbe telt, hogy az elérhetetlenből a nehezen elérhető kategóriába került.

Összecsődült a nép

Magyarországon 1895-ben Hatsek Béla volt az első, aki autómobilt vásárolt, egy H.G. típusú Benz gépkocsit. Az autó vasúton érkezett Mannheimből Budapestre, a Józsefvárosi pályaudvarra: az ámuló vasutasok sorfala között suhant el, és bár egy kilométerrel később a motor leállt, a hibát orvosolta az autóval érkezett német mérnök – írja a Múlt-kor.hu. Az autó megjelenése akkora feltűnést keltett, hogy százak gyűltek köré össze, emiatt

rendőri intézkedés is történt, sőt, a füstfelhőre a tűzoltóság is kivonult.

Hatseket Törley József követte, aki egyszerre két autót is megvett, és sokkal messzebbre merészkedett, ugyanis egészen Gödöllőig autózott. 1910-ben Budapest utcáin már 568 darab autót regisztráltak, húsz évvel később pedig már 7267-et. Az autósok közössége 1900. november 30-án megalapította a Magyar Automobil Clubot, de a csodálat ellenére az autók térnyerését nem mindenki nézte jó szemmel. A megvadult lovak miatti panaszok kezelése, valamint az egyre szaporodó járműpark igazgatása közlekedési szabályzat kidolgozását tette szükségessé.

Évtizedeket kellett még várni

A Horthy-korszakban az autózás a politikai és gazdasági elit kedvteléseként javarészt Budapestre koncentrálódott, miközben a középosztály tagjai is igyekeztek felzárkózni, és a státuszszimbólumot jelentő gépkocsihoz jutni. A motorizáció kezdetben az egyéni szórakozási igényeket szolgálta, ám időközben a gyakorlati szempontok is előtérbe kerültek, voltak, akik már munkájukhoz is használták az autójukat: idővel a posta, a fuvarozás és a tömegközlekedés is meglátta a benne rejlő lehetőségeket.

Az autózás demokratizálása 1945 után merült fel komolyabban, ám ekkor a dolgozók autóhoz juttatása helyett a tömegközlekedés fejlesztése vált elsősorban jellemzővé. A szabadpiac megszűnése és a magántulajdon visszaszorulása is hozzájárult az autótulajdonosok körének szűküléséhez, a gépkocsihasználat ismét egy zárt elit monopóliuma lett. Ráadásul az éjszaka megjelenő fekete autó a csengőfrásszal és az otthonukból elhurcoltak történeteivel együtt a terror jelképévé vált.

Az autóvásárlás lehetősége csak 1956 után nyílt meg, de akkor is csupán egy szűk réteg számára: új autóhoz leginkább a legjobban fizetett értelmiség, a vállalatvezetők, a tisztviselők felső rétege, az orvosok és mérnökök jutottak. Az 1960-as években a magántulajdonban lévő gépkocsik száma megugrott, a Magyar Autóklubnak 1975-ben már több mint százezer tagja volt, és ez a szám a rendszerváltásra 600 ezerre nőtt.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!