Egy friss tanulmányban a szerzők egy rendkívül ősi kutya csontját mutatják be – írja a ScienceAlert. A publikáció hozzájárulhat legjobb barátaink fejlődésének alaposabb megismeréséhez.
A maradványt a spanyolországi Baszkföldön fekvő Erralla barlangban találták meg 1985-ben, a legújabb elemzés alapján a lelet nagyjából 17400-17000 éves. A vizsgálatok megerősítették, hogy a csont nem egy farkastól, hanem egy ebtől származik.
Régóta vita tárgyát képezi, hogy a kutyákat pontosan mikor, hol és miért háziasította az ember.
A legelfogadottabb álláspont szerint a farkasok és az ebek mintegy 40-20 ezer éve kezdtek el szétválni egymástól, a folyamat pedig egymástól függetlenül, több térségben és időpontban zajlott. Az eddigi legősibb, 15-13 ezer éves leletek Franciaországban és Németországban kerültek elő, és a magdaléni kultúrához köthetőek.
Montserrat Hervella, a Baszk Megyei Egyetem munkatársa és kollégái a közelmúltban az Errallában feltárt maradványt vetették átfogó elemzés alá. A kutatók először szénizotópos analízist végeztek, majd genetikai és morfológiai vizsgálatot folytattak. Az eredmények feltárták, hogy az ősi kutya ugyanabba a mitokondriális ágba tartozott, mint a magdaléni csoport. Ezen vonal azt sugallja, hogy a kutyák nagyjából 22 ezer éve, az utolsó jégkorszak csúcsán jelentek meg először.
