Az USA és az Egyesült Királyság 1846. június 15-én kötötte meg az oregoni szerződést, amely rögzítette az amerikai és az észak-amerikai brit gyarmatok – a mai Kanada – közötti nyugati határvonalat. Az egyezmény a Vancouver-sziget és a kontinens közötti szorosban található szigetek esetében vitára adott okot – derül ki a Rubicon írásából.
Előbb brit, majd amerikai telepesek költöztek a szoros legnagyobb és fekvéséből adódóan legfontosabb szigetére, a San Juan-szigetre. Így akarták biztosítani államuk igényét a területre. Az egyik angol gazda disznója 1859-ben elkóborolt, és egy amerikai farmer burgonyaföldjén kezdett el lakomázni. Az érintett lelőtte a disznót, ami miatt a sertés tulajdonosa – a felajánlott kártérítést elutasítva – feljelentést tett a brit hatóságoknál.
A hír Washingtonba és Londonba is eljutott, ahol megdöbbenve értesültek arról, hogy egy disznó miatt pattanásig feszült helyzet alakult ki. Elrendelték, hogy a hivatalos egyezségig mindkét részről 100 fős egység maradhasson a szigeten – a britek az északi, az amerikaiak a déli felén építették fel táborukat. A katonák a konfliktus hatására több mint tíz évig állomásoztak a San Juan-szigeten. Csak 1872-ben rendeződött a helyzet, amikor az I. Vilmos német császár vezette bizottság az Egyesült Államok javára döntött, és az egész szigetet megkapták az amerikaiak.
