Miután II. Mehmed 1456-ban kudarcot vallott Nándorfehérvárnál, az oszmánok hosszú ideig nem indítottak hadjáratot Magyarország ellen. Ám ez nem jelentett nyugalmat, a balkáni királyságokból kialakított szandzsákok bégjei a „békeévek” alatt gyakran szerveztek portyázó hadjáratokat a királyság területére. Ezek célja a zsákmány- és adott esetben élelemszerzés mellett az ellenfél folyamatos pusztítása, gyengítése volt – írja a Rubicon.hu.
Hunyadi Mátyás folyamatosan szélesíteni igyekezett a Balkánon kialakított ütközőzónát, akcióira pedig rendre megérkeztek a válaszcsapások is. Ilyen volt az 1479-ben Isza bég vezetésével indított hadjárat, amelyben az eltérő források alapján 5-7 szandzsák bégjei, illetve IV. Basarab havasalföldi vajda vett részt.
Báthory kivárt
A 15-20 ezer főt számláló had az ősz kezdetéig Szendrő környékén állomásozott, majd Havasalföldön keresztülvágva, a Lator folyó forrásvidékén átkelt a Kárpátokon, és három nap alatt állítólag több száz erdélyi települést égetett fel. Nem tudni, ebből mennyi az igazság, de az biztos, hogy a villámgyorsan száguldozó török sereg október 9-e után rövid idő alatt rengeteg kincset, élelmiszert és foglyot – elsősorban nőket és gyerekeket – rabolt össze.
A védelemért felelős Báthory István erdélyi vajda a korábbi tapasztalatokra építve nem támadt azonnal. A lakosság nagy részét a hegyekbe menekítette, és kivárta, míg az ellenség elfárad, elkényelmesedik. Amikor aztán már hazafelé készülődött a török, a nagyjából hasonló méretű magyar had lecsapott Kenyérmezőnél, 1479. október 13-án.
A magyar derékhad élén Báthory állt, a balszárnyat Vuk Brankovics, a magyar uralom alatt álló szerb területek vajdája, a jobbszárnyat pedig Kinizsi Pál vezette. Nehézfegyverzetű harcosaikra támaszkodva Báthoryék a csata kezdetétől fogva fölényben harcoltak, ám amikor egy török roham során a vajda leesett a lováról, az erdélyi hadak csaknem megfutottak. Az összeomlást az akadályozta meg, hogy egy Nagy Antal nevű közvitéz kimenekítette a sérült Báthoryt a törökök gyűrűjéből.
A Kinizsivel szemben álló török balszárny azonban hamar megfutott, így a magyar vértesek oldalba kaphatták az oszmán centrumot, miközben a vezér, Isza bég súlyos sebeket kapott. A csata sorsa ezzel el is dőlt, a legtovább Basarab gyalogosai tartottak ki Báthoryékkal szemben.
A vesztesek foglyaikat és rablott kincseiket hátrahagyva, fejvesztetten menekültek a Kárpátok hágói felé, a nyomukba eredő magyar lovasok azonban, akit csak utolértek, mind egy szálig levágták. Egészen Mohácsig a kenyérmezei csata volt a legnagyobb arányú török-magyar összecsapás, és a mi győzelmünkkel végződött.
