Az HMS Gloucester maradványait a Barnwell testvérek, Julian és Lincoln fedezte fel még 2007-ben, de mostanáig titokban tartották a helyét, hogy megvédjék a kincsvadászoktól. A hajó Angliából Skóciába tartott, amikor 1682. május 6-án, kora reggel az északi-tengeri Great Yarmouth angol kikötő torkolatánál homokzátonynak ütközött és elsüllyedt, 130 embert temetve magával a hullámsírba.
A katasztrófa az előkelő utasok miatt is nevezetes, hiszen a hajó fedélzetén tartózkodott Stuart Jakab, York és Albany hercege, akinek alig pár percen múlt az élete. Három évre rá II. Jakab (skót királyként VII. Jakab) néven bátyja, II. Károly király örökébe lépett az angol, ír és skót trónon.
Claire Jowitt, a Kelet-angliai Egyetem reneszánsz tanulmányok professzora, a kutatás egyik vezetője nyilatkozik a BBC History magazinnak a Gloucester hajó leletmentéséről.
Mit tudunk arról az útról, amely végzetesnek bizonyult a Gloucester számára?
A Gloucester nevű hadihajó Skóciába tartott 400 emberrel, köztük Jakabbal, York és Albany hercegével, a trón várományosával. Ekkor, 1682-ben a bátyja, II. Károly király már súlyos beteg volt, ezért a nemesek kezdték Jakab kegyeit keresni, közülük szolgáikkal együtt sokan a hajón voltak, amely így igen zsúfolt volt.
Miért süllyedt el a hajó?
Még az előző este is parázs vita folyt a hajó optimális útvonaláról a veszélyes homokzátonyok között. A Skóciába igyekvő Jakab a lehető leggyorsabb útvonalat választotta. A következő reggel a Gloucester homokzátonynak ütközött, és alig egy órán belül elsüllyedt. A hajó megmentésében bízó Jakab az utolsó pillanatig késlekedett a meneküléssel, és a királyi protokoll szerint előtte senki sem hagyhatta el a hajót. Amennyiben korábban elmenekül, még többen életben maradhattak volna – de hogy mennyien, azt nem tudhatjuk, hiszen nem rendelkezünk a hajón utazók pontos adataival. Ugyanakkor még többen meghalhattak volna, ha a kísérőhajókról nem küldenek mentőcsónakokat az emberek kimentésére.
A süllyedés gyorsasága meghatározta, mi minden maradt a hajón?
Egyértelműen így volt. Mivel tülekedni kellett a túlélésért, az emberek nem tudták magukhoz venni az ingóságaikat. Kora reggel volt még, sokan éppen aludtak. Nem volt lehetőség a rendszeres evakuálásra. Hatalmas pánik törhetett ki.
Milyen tárgyakat találtak?
Körülbelül 150 palack bort találtunk, közülük sok teljesen érintetlenül maradt fenn, és nem csak a bor, hanem a dugó alatti levegő is. Képzelje csak el: XVII. századi levegő! Sokféle egyéb eszköz is előkerült, például étkészlet, ruhák, pipák és szemüvegtokok tartaléklencsékkel.
Tengerészeti szakértőként is izgalmas lehetett a felfedezés.
Amit eddig találtunk, mindenképp különleges, de a lent maradt tárgyak hihetetlenül jelentősek lehetnek. A hajó hátsó felépítményét valószínűleg három méter homok fedte be, ha legalább részben megmaradt, már jól jártunk. Itt helyezkedett el a kapitány és a hercegi kíséret kabinja, így páratlan bepillantást engedhet a királyi család luxusutazásainak világába.
Mi derül ki a felfedezésből a XVII. századi brit ambíciókról?
Ebben a korszakban a szigetország komoly gyarmati és birodalmi ambíciókkal rendelkezett, ennek eléréséhez pedig nagy és hatékony haditengerészetre volt szüksége, hiszen a nemzetközi kapcsolatok turbulens időszakát éltük. Ezt a Gloucester története is igazolja, hiszen részt vett az angol–spanyol, valamint a második és harmadik angol–holland háborúkban is. Az 1670-es évekre azonban tatarozásra volt szüksége, amely lassú folyamatnak bizonyult, hiszen hiába a haditengerészet fejlődési kedve, nem feltétlenül rendelkezett a megfelelő pénzügyi forrásokkal és alapanyagokkal a hajók működtetéséhez.
Mi történik ezután? Mit gondol, a Mary Rose 1982-es kiemeléséhez és bemutatásához hasonlóan az új leletegyüttest is közszemlére lehet majd tenni?
A megfelelő engedélyek birtokában elképzelhető, hogy a Gloucester egyes részeit is ki tudjuk emelni, míg más vizsgálatokhoz kutatóárkok kellenek majd. Nem tudok jobbat elképzelni annál, minthogy a királyi utazás ezen időkapszulájából minél többet a felszínre hozzunk. Már most tervezünk egy nagyszabású kiállítást, amelyet 2023 februárja és júliusa között tartunk a norwichi kastélymúzeumban, ennek én is a társkurátora vagyok. A XVI. századi Mary Rose-hoz hasonlóan nagyon jó lenne, ha a XVII. századi tengeri történelem is megelevenedne a látogatók előtt.
Mennyiben hasonlít vagy különbözik a két hajóroncs felfedezése és vizsgálata?
A Portsmouth kikötőjében emelt Mary Rose Museum igen különleges, s ha csak feleannyira leszünk jók, már elértük célunkat. Bizonyos tekintetben azonban értelmetlen a kettőt összehasonlítani: a Gloucester egészen más hajó, ahogy a kora és annak politikai miliője is más volt.
A Mary Rose esetében nagyon hasznos volt, hogy bemutatták a legénység multikulturális hátterét és a XVI. századi tengeri történelem sokféleségét. Én is szeretném elmondani a lehető legtöbb ember történetét, akik elpusztultak a katasztrófában és akik megmenekültek, és nem csupán az elit tagjaiét. Nyilvánvalóan a legérdekesebb válaszokat maga a hajó adhatja nekünk.
