A Utah területén található Pando első ránézésre talán nem tűnik érdekesnek: mintha egy átlagos liget húzódna a Fish Lake partján. A szakértők ugyanakkor a Pandót egyetlen, az amerikai rezgő nyár klónjaiból álló organizmusnak tekintik.
Egy ideje tudni lehet, hogy a Pando nincs biztonságban, több tényező is fenyegeti egészségét. Egy új tanulmányban a szerzők azt mutatják be, hogy az egyetlen nagy organizmus hogyan töredezik különálló részekre – írja a ScienceAlert.
A betegségek és a klímaváltozás hatásai egyaránt veszélyeztetik a ligetet, a legnagyobb problémát azonban a szarvasok és szarvasmarhák okozzák. Az állatok ugyanis lelegelik a csírákat, így gátolva a facsoport megújulását.
A friss publikáció alapján a növények védelmére emelt kerítések nem hatékonyak, és új módszerekre lesz szükség, ha meg akarják óvni a kolóniát a jövő generációinak. Úgy tűnik, a kerítés bizonyos értelemben még káros is a ligetre. „Az eredmények azt mutatják, hogy a genetikailag egységes Pando a növényevők és a kerítés miatt »feldarabolódik«” – mondta Paul Rogers, a Utahi Állami Egyetem ökológusa.
A szakértők a liget 64 helyszínét vizsgálták, és arra jutottak, hogy a kolónia 16 százalékát óvja a kerítés. A terület további harmadán a védelem a közelmúltban lett megerősítve, ezeken a helyeken még mindig pusztul a Pando. A további mintegy 50 százalékon a hatalmas organizmust nem védik, és ahogy pusztulnak az idősebb fák, úgy éri el egyre több napfény az aljnövényzetet, átalakítva a vegetációt.
Rogers szerint a kerítésrendszer három szekcióra darabolja a Pandót. Mindegyik rész eltérő ökológiai útra tért, ahelyett, hogy egységesen alakulna. Noha a nem védett területek pusztulnak a leginkább, a kerítéssel határolt részek sem úgy fejlődnek, ahogy az elvárható.
A helyi fák nagyon fontos szerepet töltenek be a régió ökológiájában, félő, hogy a kolónia átalakulása a biodiverzitásra is súlyos hatással lesz. A pontos megoldás nem ismert, de valószínűleg mérsékelni kell a szarvasok, a szarvasmarhák és az emberek jelenlétét a környéken.
