A XIX. század sok más mellett a múzeumalapítások kora is volt. Míg korábban a múlt és jelen értékeinek fennmaradása a magángyűjtők és a vakszerencse szeszélyére volt bízva, a nemzetállamok kialakulásával és a történelem iránti tudományos érdeklődés megerősödésével létrejött az az igény is, hogy ez valamilyen államilag felügyelt és támogatott, rendszerezett formában történjen meg. Még a XVIII. század végén kezdődő hullámban jöttek létre világszerte az első nemzeti vagy országos múzeumok, amelyek már valamilyen elvek szerint, rendszerezett formában állították össze gyűjteményüket. Ezek gyors növekedése azonban hamarosan szükségessé tette új múzeumfajták létrejöttét is.
Példaként állították a régit
Eközben gőzerővel zajlott az ipari forradalom is, ezzel együtt pedig a gyáripar térhódítása. Az új eljárások soha nem látott távlatokat nyitottak az iparcikkek előállításában, a mennyiség azonban sokszor a minőség és a forma rovására ment, a kézműipar remekei helyett olcsó tömegcikkek árasztották el a piacokat. Részben erre a kihívásra próbáltak választ találni a század közepétől rendezett, nagyszabású nemzetközi bemutatók, azaz a világkiállítások is, amelyek igyekeztek jó példát mutatni az iparosoknak, hogy minőségi, célszerű, de egyszersmind művészileg is értékelhető tárgyakat állíthassanak elő.
Ezek nyomán alakultak meg a szándékot felkaroló társaságok, amelyek aztán új, később iparművészetinek elnevezett múzeumok alapításán is ügyködtek. Így jött létre ezek közül az első, a londoni South Kensington (ma Victoria és Albert) múzeum, majd az 1862-es újabb londoni világkiállítás hatására 1864-ben Bécsben is hasonló intézmény jött létre. Ezek a gyűjtemények igyekeztek a történelmi korok kiemelkedő alkotásait bemutatva, példaként állítani azokat a jelen gyártói elé, és ezzel valamiféle rendet vágni a nagy változások nyomán előállt káoszba – persze változó, de inkább kevesebb sikerrel, de ez a létrejövő gyűjtemények értékéből mit sem von le.
Nemzeti ipar Magyarországon
Magyarországon az ismert okokból későn kezdődő iparosodás miatt a fenti problémák különösen erőteljesen jelentkeztek, a stílus teremtésének és megőrzésének szándéka pedig összefonódott a „nemzeti ipar” létrehozásának és fejlesztésének igényével is. Nem csoda, hogy hazánkban rögtön a fenti példák után az elsők között merült fel egy „iparműmúzeum” létrehozásának vágya, az ügy első szószólója Rómer Flóris régész és művészettörténész volt, aki az 1867-es párizsi világkiállításon látottak hatására vetette fel az ötletet még 1868-ban. Rómer támogatóra talált Zichy Ödön grófban, aki lelkes műgyűjtő volt, ám végül csak 1871-ben történtek meg az első lépések, amikor az „ügyért buzgó férfiakból”, az Országos Iparegyesület és az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat tagjaiból százfős vegyes bizottság alakult, amely Keleti Károly miniszteri tanácsos vezetésével tervezetet állított össze a múzeum megalapítására.
Ezt még egy ideig pénzügyi gondok hátráltatták, de 150 évvel ezelőtt, 1872. szeptember 1-jén az országgyűlés végül megszavazta, hogy a leendő múzeum számára 50 ezer forint értékben műtárgyakat vásároljanak a következő évi bécsi világkiállításon. Ezt a dátumot tekinthetjük az Iparművészeti Múzeum megalapításának, ám az intézménnyel ma azonosított, impozáns Üllői úti palotáig még hosszú út vezetett. Az első években a lassan gyarapodó gyűjtemény elhelyezése állandó gondot jelentett, különböző ideiglenes megoldások váltották egymást, ráadásul sem anyagi alap, sem tisztviselői gárda, sem szabályzat nem állt rendelkezésre a továbblépéshez, az egyesület tagjai magánszorgalomból tevékenykedtek, nagyjából saját fejük után menve.
Végül aztán 1890-ben írták ki a pályázatot az adományokból, kedvező feltételekkel megvásárolt Üllői úti telek beépítésére, a Lechner Ödön nevével fémjelzett, „Keletre, Magyar!” jeligéjű győztes pályázat megvalósítása pedig 1893-ban kezdődött. Az ünnepélyes megnyitóra Ferenc József és a hazánkban tartózkodó II. Vilmos császár jelenlétében, 1896. október 25-én, a millenniumi rendezvénysorozat keretében került sor, a múzeum pedig egy évvel később, 1897 novemberében nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt.
