Meglepetés: a legnagyobb fosszilis vállalatok vállalásaival nem fogjuk elérni a párizsi klímaegyezményben foglalt klímacélokat – írj az EurekAlerten megjelent sajtóközlemény. Az Imperial College London elemzése szerint a BP, a Royal Dutch Shell és az Equinor dekarbonizációs vállalásai nem ütik meg a szintet, ennél ambiciózusabb tervek kellenek.
A kutatás alátámasztja, hogy az energiavállalatok által felvázolt globális dekarbonizációs forgatókönyvek a fosszilis tüzelőanyag-fogyasztás késleltetett csökkenését mutatják, és fennáll annak a veszélye, hogy elodázzák a létfontosságú klímacélokat. A Climate Analytics kutatószervezet és az Imperial College London kutatói által vezetett kutatásról szóló tanulmány ma jelent meg a Nature Communications szaklapban.
A szóban forgó forgatókönyveket állami, kereskedelmi és akadémiai intézmények készítik, előrevetítik, hogyan néznek ki majd a jövőbeni energiaigények és az ebből eredő kibocsátások. Ezek a forgatókönyvek a megfelelő tervezést szolgálják annak meghatározására, hogy a különböző ágazatoknak milyen gyorsan kell csökkenteniük az üvegházhatású gázok kibocsátását.
A forgatókönyvek úgy épülnek fel, hogy megjósolják a különböző gazdasági ágazatok, például a mezőgazdaság és a feldolgozóipar jövőbeli energiaigényét, és előrevetítik, hogy milyen energiaforrásokra lenne szükség a teljesítésükhöz, például fosszilis tüzelőanyagokra, nukleáris vagy megújuló energiaforrásokra. Ezeket a jövőbeli energiamixre vonatkozó előrejelzéseket használjuk fel az ebből eredő széndioxid-kibocsátás becslésére.
A fosszilis tüzelőanyagokkal foglalkozó vállalatok évtizedek óta saját forgatókönyveket készítettek a világ jövőbeli energiafogyasztására vonatkozóan, de az elmúlt években áttértek arra, hogy a széndioxid-mentesítési célkitűzéseket és az ebből eredő éghajlati eredményeket is beleírják ezekbe a szcenáriókba. Ezen forgatókönyvek mögöttes feltételezései azonban nem mindig egyértelműek. Emiatt nehéz őket összehasonlítani a tudományos közösség által kidolgozott forgatókönyvekkel, például az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület (IPCC) által használt megoldásokkal.
A szakértők most hat ilyen fosszilis forgatókönyvet elemeztek, amelyeket 2020 és 2021 közepe között tettek közzé, és egy nyílt forráskódú módszertant és átlátható kritériumrendszert használva kiszámították, hogy ezek a forgatókönyvek milyen hőmérsékleti eredményeket mutatnak be, és hogy ezeket a hőmérsékleti eredményeket lehet-e a párizsi célkitűzésekhez igazítani. A forgatókönyvek közül négyet a nagy olajgyártó cégek (a BP, a Royal Dutch Shell és az Equinor), kettőt pedig a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) dolgozott ki. Az eredmények azt mutatják, hogy
Dr. Robert Brecha, a tanulmány társszerzője azt mondta: „az általunk kiértékelt forgatókönyvek többsége a párizsi megállapodással összeegyeztethetetlennek minősül, mivel nem korlátozzák a felmelegedést jóval 2 Celsius-fok alatt, nemhogy a kitűzött 1,5 Celsius-fokon”.
Az Equinor „Rebalance” forgatókönyve 2060-ban 1,73 Celsius-fokos melegedéssel számol, a BP „Rapid” forgatókönyve 1,73 Celsius-fokos melegedést mutat 2058-ra, a Shell „Sky” forgatókönyve 1,81 Celsius-fokot 2069-ben, és az IEA fenntartható fejlődési forgatókönyve 1,78 Celsius-fokon áll 2056-ban. A BP Net Zero forgatókönyve 1,65 Celsius-fokos csúcsmelegedést eredményez, ami szintén túl magas ahhoz, hogy megfeleljen a párizsi megállapodás kritériumainak. Minden tizedfok számít ugyanis, ha a katasztrofális következményeket akarjuk megelőzni.
A vizsgált dokumentumok közül csak a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) Net Zero 2050 forgatókönyve igazodik a megállapodás kritériumaihoz.
