Magyarországon szárazságot, hőhullámot tűrve, viharokkal dacolva, de viszonylag kijövünk az időjárással. Ugyanez már kevésbé mondható el Földünk más tájairól, sőt az idén már egészen közel hozzánk, a mediterrán térségben is húsba vágóan érződnek az éghajlatváltozás hatásai. Megdöbbentő felvételeket látunk a Pó folyó néhol csaknem teljesen kiszáradt medréről, egyre nagyobb gondot jelentenek az évről évre mind gyakrabban fellángoló erdőtüzek – Dél-Európa látványosan szenved a magas hőmérséklettől és a vízhiánytól.
Mi az oka a Mediterráneumot sújtó csapadékhiánynak? Molnár László meteorológus, a Kiderül.hu munkatársa szerint a meleg: magasabb hőmérsékleten a levegő nehezebben válik telítetté, több vizet tud ugyanis magába fogadni, így korlátozva a felhőképződést. Ha ugyanaz a mennyiségű víz van a légkörben, mint a korábbi évtizedekben, az már a magasabb hőmérséklet miatt kevesebb csapadékot okoz az olyan forró területeken, mint amilyen a Földközi-tenger medencéje a nyári hónapokban. Ráadásul
Meleg és hideg összecsap
A levegő hőmérsékletén múlik, hogy mennyi párát tud megtartani, és hol van az a pont, amikor túltelítődik, és megkezdődik a felhőképződés, majd elered az eső. A példa kedvéért egy 20 Celsius-fokos légtömeg köbméterenként 17,3 gramm vizet képes megtartani, 30 fokon viszont már 30,4 grammot.
A Földközi tenger térségére alapvetően igaz, hogy a csapadék nagy része a téli félévben érkezik. Ilyenkor nagy a hőmérsékleti kontraszt, az északról áramló hideg levegő keveredik a térség meleg, páradús levegőjével, hirtelen lehűl, a vízgőz kicsapódik, és elered az eső.
Nyáron a hőkülönbség nyilvánvalóan jóval szerényebb, ezért a májustól szeptemberig tartó időszakban eleve kevesebb a csapadék, a mediterrán nyár legendásan meleg és száraz. De nem „csontszáraz”, mint akár idén. Az Atlanti óceán-hatása is érvényesül, vagyis ökölszabály szerint Portugáliától a Közel-Kelet felé haladva eleve kevesebb az eső.
Ami van, azt a levegő megtartja magának
Mi történik most? Éghajlatunk egyre intenzívebben melegszik – nagyjából a ’80-as évek közepétől váltott nagyobb fokozatba –, illetve hőhullámok is gyötrik a térséget. A hőmérséklet nemcsak a felszínen, hanem magasabb légrétegekben, a felhők képződési szintjén is jelentősen emelkedett az elmúlt évtizedekben. És minél magasabb a hőmérséklet, annál több párát „zár” magába, annál nehezebben csapódik ki a vízgőz.
Magyarán a meleg levegő több nedvességet szív be, több nedvesség viszont nincs
– mondja a szakember.
A példa kedvéért: a mediterrán térség levegőjének szerény, nyári vízgőztartalma a magasban 20 fokon mondjuk elérné a telítettséget, esőt produkálna, 23 fokon viszont már nem. És nincs utánpótlás, a fent részletezett okból egyszerűen nincs több nedvesség.
Melegben intenzívebb a havazás
És hogy jön mindehhez a havazás? Úgy, hogy megfordítjuk az egészet. Kanada, Skandinávia, Oroszország északi területein, főleg a csapadékképződés helyének magasságában rendkívüli hidegek vannak, a -20, -25 fokos levegő nagyon hamar telítődik. Ha valaki járt már például Finnországban, az tapasztalhatta, hogy a hó apró szemekben esik és igencsak gyengén, a nálunk látható óriási hópihék ott nem jönnek létre. Pontosabban eddig nem jöttek létre.
A melegedés miatt a melegebb levegőnek magasabb a vízgőztartalma, ezáltal pedig jelentős mennyiségű, nagy pelyhekkel járó havazások, hóviharok alakulnak ki.
Az ilyen hírekre laikusként nem szoktuk felkapni a fejünket, mert hát semmi meglepő nincs abban, ha a sarkkör környékén esik a hó. Csakhogy ez is a klímaváltozás jele, annak a havazásnak az intenzitása és vízmennyisége is messze van a normálistól.
