Az emberi agy nehezen fogadja el a véletlenszerűséget. Mindenhol rendszert, értelmet keresünk – ez nem véletlen, az esetlegesség kiszámíthatatlanságot jelent, az pedig veszélyt. Evolúciós hozadékunk ez, és a hatására próbálunk mindennek értelmet keresni, nincs ez másképp a koronavírussal sem. A kapcsolódó összeesküvés-elméletek jó része pontosan ennek a bizonytalanságnak a feloldásából fakad: ha a járvány nem szerencsétlen együtthatók következménye, hanem egy globális összeesküvés, hatalomátvétel vagy népirtás, akkor máris látjuk benne a szándékot, tudjuk hova irányítani a haragot, a frusztrációt. Ha azonban a vírus véletlenek sorozata során ugrott át állatról emberre, nem tudunk kit okolni.
A legvadabb összeesküvés-elméletek és a legvalószínűbb lehetőség (vagyis a vírus természetes eredete) között helyezkedik el valahol félúton a „lab leak theory”, vagyis az elképzelés, miszerint a SARS-CoV-2 tulajdonképpen a vuhani víruslaborból szökött kórokozó. Ezt semmiképpen nem lehet egyszerű konteónak nevezni, hiszen van rá némi esély, hogy így történt (az Egészségügyi Világszervezet is komolyan vizsgálta/vizsgálja az eshetőséget), annak ellenére, hogy még mindig nem ez a legvalószínűbb forrása az új típusú koronavírusnak. A laborszökéses teóriát azonban rendre felhasználják politikai célokra: az amerikai republikánusok, élükön a volt elnökkel, Donald Trumppal, előszeretettel hangoztatják, hogy a kínaiak engedték a világra a kórokozót.
Nemrég idehaza is megszólalt egy fontos szakértő a témában: a popénekes Ákos szerint „a koronavírus gyönyörű kínai laboratóriumban amerikai pénzből kifőzött kis víruska” – ez pedig megint új szintre emeli az elméletet, technikailag azonban nem lehet kizárni, hogy igaza van.
Holland kutatók belenyúltak a madárinfluenzába
Nem titok, hogy az Egyesült Államok nem kevés pénzt adott a Vuhani Virológiai Intézet fordított genetikai vizsgálataira – erről mi is írtunk bővebben. Az EcoHealth Alliance nevű szervezet koronavírus-kutatásokat támogatott állami pénzből mintegy 3,1 millió dollárral. Ebből 599 ezer dollár ment el arra, hogy a kutatók izoláljanak és módosítsanak olyan koronavírusokat, amelyek emberekre is veszélyesek lehetnek. Az EcoHealth Alliance 2014 és 2019 között kapott támogatást az USA kormányától, 2019-ben pedig megújították a pályázatot, de Donald Trump felfüggesztette a pénz folyósítását. De miért nem jelenti ez biztosan azt, hogy az amerikaiak pénzén főzték ki a világot körbejáró és megbénító SARS-CoV-2-t?
Az úgynevezett „gain-of-function”, vagyis funkciógyarapító kísérletek nem ritkák a virológiai kutatásokban. Ezek során egy vírust mesterségesen bizonyos tulajdonságokkal vagy jellemzőkkel ruháznak fel, és így vizsgálják, hogyan viselkedik. Az is előfordul tehát, hogy egy már egyébként is veszélyes vírust még veszélyesebbé tesznek azért, hogy a kutatók minél inkább megismerjék, miként mutálódhat, és hogyan lehet veszélyes az emberekre. A funkciógyarapító kísérletek potenciálisan nagyon veszélyesek, éppen ezért az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Intézete egy darabig nem is támogatta ezeket.
A gain-of-function kísérletek területén volt egy kutatás, ami nagy vihart kavart: holland kutatók görényekben, emlősökben jól terjedő (potenciálisan pandémiás) vírussá szerkesztették az H5N1 madárinfluenzát
– mondta a 24.hu-nak Dr. Kemenesi Gábor virológus, a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpont munkatársa. „A tudományos világ kettészakadt, az egyik csapat azt mondta, hogy ezek a kutatók őrültek, ilyet nem szabad csinálni, a másik pedig azt, hogy igenis muszáj, mert tudnunk kell, hogyan készüljünk fel az ilyen eshetőségre is. Ekkoriban állították le az amerikaiak a gain-of-function kísérletek támogatását. Aztán újra is indították, mert tulajdonképpen a végső tudományos konszenzus az, hogy igenis kell ilyeneken dolgoznunk, mert még mindig jobb egy valós járvány előtt felkészülni gyógyszerekkel és vakcinákkal, mint sötétben tapogatózni egy pandémia során.”
Ilyen kísérletek miatt születhetett meg hónapok alatt koronavírus-vakcina
A koronavírus-kutatás nem a SARS-CoV-2 megjelenésével indult el, de még csak nem is ez volt az első koronavírus-világjárvány, amit ismerünk: a 2002-es SARS-járvány is pandémiává nőtte ki magát, csak sokkal hamarabb lecsengett, mint a COVID-19, nagyrészt azért, mert súlyosabb megbetegedést okozott. Az ezzel foglalkozó kutatók már korábban is tudták, hogy a koronavírusok egy olyan típusú víruscsoport, melynek bizonyos képviselői gyakran ugranak állatokról emberre, így a SARS-járvány kitörése után felpörgették a kutatásokat, főleg a tüskefehérjével kapcsolatban.
Azok a vakcinák, amikről azt mondják: tíz hónap alatt készültek el, valójában húsz éve készülőben vannak
– mondta Kemenesi Gábor.
A vuhani víruslaboratóriumban is ezt a SARS-béta koronavírus-csoportot és annak tüskefehérjéit vizsgálták amerikai támogatással – mondja a kutató. „Az, hogy ebből ekkora szenzáció lett, azt mutatja, hogy olyanok fújták fel, akik nem értenek hozzá, és megijednek, hogy a laborban humanizált egereket koronavírussal fertőztek. Ez sokkoló tud lenni a megfelelő háttértudás nélkül. Pedig ez egy teljesen átlagos dolog a virológiában.”
Egy ilyen támogatást virológusok és egyéb szakértők bírálnak el különböző szempontrendszerek alapján, majd a kutatási eredményeket – és egyébként a pályázati anyagokat is – nyilvánosan publikálják, bárki megtalálhatja őket. Ezt igazolja az is, hogy a szóban forgó EcoHealth Alliance elnöke, Peter Daszak tanulmányaiból számos elérhető például a tudományos kutatásokat gyűjtő egyik legnagyobb adatbázisban, a PubMeden is.
„Ez az Egyesült Államok egyik legnagyobb tudományos testületének, az NIH-nek (Nemzeti Egészségügyi Intézet – a szerk.) a kutatása volt, amit független szakértők átnéztek. A transzparencia biztosított. Nem egy magáncég finanszírozta, aminek nem ismerjük a hátterét. Alapvetően ezek a pályázatok nyilvánosak, és eredményeik is vannak – például olyan eredményeik, hogy a koronavírus tüskefehérjéjét hogyan használjuk fel úgy egy vakcinában, hogy az a megfelelő hatást váltsa ki. Az sem mindegy például, hogy ezt a tüskefehérjét, ami egy nagy molekula, milyen konformációban rakjuk az oltóanyagba.”
Ha simán letépjük a koronavírusról, és úgy használjuk fel, az nem fog működni
– mondta Kemenesi Gábor. Rengeteget köszönhetünk a koronavírussal kapcsolatos védekezésünkben tehát az olyan kutatásoknak, amilyeneket a Peter Daszak által vezetett központ is végzett az amerikai állam támogatásával. „Ezeknek a kutatásoknak hála jöttünk rá például arra, hogy a SARS-koronavíruscsoport mire képes a természetben, és hogyan tud emberi sejteket is megfertőzni. Megismertük az ellenséget azelőtt, hogy ránk talált volna.”
Kemenesi Gábor is megjegyzi: az, hogy a kínaiak a laboratóriumban ezen kívül mit kutattak, nem feltétlenül nyilvános, éppen ezért egyelőre nem is biztos, hogy a laborelméletet ki lehet zárni, de az amerikaiak által támogatott munka tudományos kutatás volt tiszta tudományos eredményekkel. „Csak ezt a mai politikai klímában nagyon nehéz befogadni, ezért következtetnek többen arra, hogy a kínaiak szabadították ránk a vírust” – tette hozzá.
Mindennek ellenére a mai napig vannak viták azzal kapcsolatban, mennyire szerencsések ezek a funkciógyarapító kutatások – a tudóstársadalom egy része letiltaná ezeket, a másik része pedig úgy gondolja, hogy hasznosak, fontosak, de csakis átlátható módon szabad folytatni őket.
