A karácsony az egyik legnagyobb keresztény ünnep, advent első napjától vízkeresztig, azaz január 6-áig tart, fénypontja pedig természetesen december 25., Jézus születése. A mai tehát a karácsonyi ünnepkör zárónapja, ma kell lebontani a karácsonyfát. Véget érnek a csendes elmélyülés hetei, amikor hagyományosan tilos volt a lakodalom és hangos vigasság, és kezdődik a farsang, vagyis a mulatozás időszaka.
Jézus a Jordánban való megkeresztelése szimbolikus tett, közösséget vállalt a bűnös, a keresztség megtisztító erejére szoruló emberrel. Miután Keresztelő Szent János fejét a vízbe merítette:
„És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani. És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm”.
Amikor Jézus alámerült a vízben, az ég megnyílt, és Isten szava hangzott. Az Atya szólt az emberek közt álló Fiúhoz, miközben felette a Szentlélek lebegett: a Szentháromság kinyilvánította magát az emberiség előtt. Jézus ezek után kezdte meg tanítását, és azért keresztelhet a Szentlélekkel, mert ő a Fiú, aki minden hatalmat és kiváltságot megkapott az Atyától.
Háromkirályok
Keleten Jézus keresztsége maradt az ünnep fókuszában, nyugaton azonban amellett, hogy a vízszentelés szertartása is megmaradt, inkább a napkeleti bölcsek látogatása került az ünnep előterébe. Ebből származik január 6. másik, hagyományos magyar neve: háromkirályok. A Biblia nem említi őket nevükön, a Gáspár, Menyhért, Boldizsár legkorábban a VII-VIII. században bukkan fel, és az ajándékok (arany, tömjén, mirha) számából következtetünk arra, hogy hárman voltak.
Nem tudjuk azt sem, honnan származnak, az általuk hozott kincsek Arábia termékei, de lehettek perzsa papok vagy babilóniai csillagászok is. Beda Venerabilis, a VII-VIII. század fordulóján élt tudós teológus nem kevés szimbolikával az akkor ismert három földrész, Európa, Ázsia és Afrika képviselőinek tartja őket.
A bölcsek a pogányokat, azaz a nem zsidókat képviselik, Jézus előtti tisztelgésük pedig azt jelenti, Isten már nemcsak a kiválasztott nép, hanem a „pogányok” vagyis az egész emberiség előtt megmutatta önmagát emberré válásában.
A víz ereje
A római egyház vízkeresztkor vizet és tömjént szentel, innen a magyar vízkereszt elnevezés is: a víz megszentelése, azaz megkeresztelése. A régi időkben a templomban ilyenkor megszentelt vízből minden család vitt haza, ami – ha igazi pap szentelte – nem „romlott meg”, és egész évre be kellett osztani. Ha például nagyon tartottak a rontástól, szentelt vízzel hintették be a szoba vagy az istálló négy sarkát, az újszülött bölcsőjét, a borjút, lovat születése után.
Hihetetlen ereje volt, elűzte a boszorkányt, a visszajáró holt lelkeket; használt dögvész, méreg, béka és a mérges férgek ellen; szinte minden betegséget, sérülést gyógyított.
