Az öt Grün lányból négy a színpad segítségével próbált kitörni a szegénységből, állítólag Heltai Jenő a színészi babérokra törő testvérekről mintázta a Tündérlaki lányok című vígjátékát. A Gombaszögi nevet felvett Frida vált közülük a legsikeresebbé, ám rengeteg pletyka keringett róla: híres művészek és magasrangú politikusok szeretőjének tartották, a bulvárlapok Puccinit és IV. Károlyt is csodálói sorában sejtették – írja a Múlt-kor.hu.
Egy őrült meglőtte
Már fiatalon felfedezték, és szinte kezdettől fogva nagy szerepeket bíztak rá: drámai szerepekben tartották a legjobbnak, és a lélekábrázolásban méltatták leginkább tehetségét. Egy hatalmas sajtóvállalat zsidó származású örököseként a XX. századi Magyarországon azonban esélye sem volt a nyugodt polgári mindennapokra. Sőt, a rajongókkal is komolyan meggyűlt a baja. Egy fiatalember az őrületig üldözte szerelmével, megszállottsága 1919-ben odáig fajult, hogy rálőtt Gombaszögire, utána végzett magával.
Hüttl Tivadar híres sebészprofesszor és László Ernő kozmetikus-bőrgyógyász azonban csodát művelt: Gombaszögi Frida visszakapta az arcát és a hangját, a közönség pedig visszakapta szeretett színészét.
Mindenét elvesztette
1922-ben házasságot kötött az Est-lapok (Az Est, Pesti Napló, Magyarország) és több kiadóvállalat tulajdonosával, Miklós Andorral, férje 1933-as halála után pedig hatalmas vagyont örökölt. Ekkor visszavonult a színpadtól, és az Athaeneum Kiadó elnök igazgatója lett.
Örökségétől 1939-ben a magyar állam kifosztotta. A Horthy-érában a vállalat a „zsidó kapitalizmust” testesítette meg, és miután próbálták ellehetetleníteni, végül „adótartozás” címén szerezték meg. Zsidó származása miatt Gombaszögi Frida színpadra sem állhatott, majd hamis papírokkal bujkált a nyilasok elől. Megmenekülésében a barátok, de az első férje, Rajnai Gábor színész is segítségére volt.
A háború alatt mindene odalett, megmaradt papírgyára porig égett, lakását kirabolták, a ház bombatalálatot kapott. A háború után hosszú pereskedés indult meg a Magyar Államkincstár ellen az Athenaeum visszaszerzése érdekében, amit végül az államosítási törvény zárt le. Az 1950-es évek elején Budapestet is el kellett hagynia és csak vidéki társulatoknál léphetett fel, amikor kérvényezte a fővárosba való visszatérését, kérését elutasították.
Egy év múlva térhetett vissza Budapestre, 1953-tól 1961-ig ismét a Nemzeti Színház művésze volt, de már csak apróbb szerepekben játszott. 1961 nyarán, 71 éves korában érte a halál.
