Thomas Edison 1876-ban huszonkilenc éves volt, ekkor alapította meg a New York melletti Menlo Parkban két munkatársával a laboratóriumát, amelyből találmányok sora került ki. Kísérleteinek fókuszában ekkor elsősorban a hangtechnika állt. 1877-ben Bell telefonjához létrehozták a lényegesen nagyobb hatótávolságú szénpormikrofont, ezt követően született meg a hengeres fonográf, amely az emberi hangot és a zenét is képes volt rögzíteni és lejátszani.
Az első kísérlet, amelynek során sztaniolpapír szalagra rögzítette a hangot, részeredményt hozott: a rögzítés ugyan sikerrel járt, de csak egyszer lehetett lejátszani. Az áttörést a munkatársával, John Kruesivel létrehozott, ónhártyával borított hengeres fonográf hozta meg, amelyet 144 évvel ezelőtt, december 4-én mutattak be. A premieren a „Mary had a little Lamb” című gyerekdal egy sorát játszották le – no, nem sokszor, négyszer, de ez már többszöri lejátszás volt.
Három nappal később Edison bemutatta a találmányt a Scientific American című, igen tekintélyes lapnak. (A ma havonta megjelenő folyóiratot 1845-ben alapította hetilapként egy bizonyos Rufus M. Porter, és a lap ma a leghosszabb múltú amerikai magazin – többek között Einstein is a hasábjain mutatta be számos felfedezését.) A főszerkesztő a következőképpen írta le az eseményt: „Miféle játékszert csináltál, Tom? – kérdeztem. Edison maga elé húzta a gépet és elkezdte forgatni. Ekkor legnagyobb meglepetésemre a gép megszólalt. »Jó reggelt, hogy vannak uraim? Mi a véleményük a fonográfról? Én jól vagyok. Jó éjszakát kívánok!«. Ha azt mondom, hogy meglepődtem, ez aligha fejezi ki, amit éreztem.”
Edison a szabadalmi kérelmet ugyanazon év december 24-én nyújtotta be, és még el sem bírálták, amikor egy hónapra rá a készülékek gyártására megalapította az Edison Speaking Phonograph Company céget. A szerkezetet folyamatosan fejlesztették, a klasszikusnak mondott Edison Standard Phonograph 1898-ra készült el.
