A filmtörténet egyik legikonikusabb zárójelenete, amikor az 1968-as A majmok bolygója című filmben a Charlton Heston alakította George Taylor a tengerparton lovagolva a Szabadság-szoborra bukkan. A főhős ekkor döbben rá, hogy valójában nem egy idegen égitesten, hanem a Földön jár, ahol az emberiség hanyatlása után a majmok vették át az uralmat.
Nem egy film, regény és egyéb alkotás foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy miként festene égitestünk eltűnésünk után, mely faj válna dominánssá a Földön. A téma egyáltalán nem légből kapott, sok szakértő is azon az állásponton van, hogy az emberiség jóval azelőtt ki fog halni, hogy a bolygó a Nap öregedése miatt több milliárd év múlva lakhatatlanná válna.
A klimatikus átalakulás, a heves vulkanizmus, a becsapódások, a pandémiák, a háborúk és más tényezők egyaránt az emberiség bukásához vezethetnek. Tudományos szempontból viszont egyáltalán nem egyszerű kérdés, hogy civilizációnk hanyatlását követően milyen faj vagy fajok emelkednének fel.
Luc Bussière evolúcióbiológus úgy látja, a probléma tárgyalásakor az első és legfontosabb annak vizsgálata, hogy mit is tartunk domináns fajnak. Tény, hogy az emberek kiirtották, vagy visszaszorították a potenciális vetélytársaikat; a fejlett eszközhasználatnak köszönhetően a világ szuperragadozóivá váltak; drámaian átalakították a bolygót; ráadásul az energiahasználatban is kimagaslóan teljesítenek. Az uralkodás kérdése ugyanakkor igen komplex, hiába állítunk fel magunknak kedvező kritériumokat a vezetői státusz meghatározásakor. Luis Villazon zoológus is hasonló állásponton van: a hangyák például többen vannak nálunk, sok fafaj pedig jóval tovább él az embereknél, mégis fajunkban látjuk a bolygó urát.
Bussière szerint az egyszerűség kedvéért érdemes az állatoknál maradni, noha egyes növények is látványos eredményeket értek el az evolúció során, a mikrobák pedig ősidők óta jelen vannak a Földön, a talajtól a vízen át a légkörig mindenhova eljutottak, és az egész bolygó működését befolyásolják.
Mint a kutató írja, egyes szakmai vélemények alapján bolygónkon öt állatból négy fonálféreg, ezeket az élőlényeket mégsem tekintjük dominánsnak. Az elterjedés, az egyedszám és a változatosság tehát kevéssé fontos, a kérdés elemzésekor inkább a nagyobb, karakteresebb fajokra koncentrálunk.
Nem a majmok lesznek a befutók
Bár szeretjük azt hinni, hogy képzeletbeli trónunkra egy nap legközelebbi rokonaink fognak ülni, nem túl valószínű, hogy a többi főemlős közül kerülnek majd ki utódaink. Ennek oka az, hogy ezen állatok feltételezhetően már előttünk ki fognak pusztulni – gondoljunk csak bele: jelenleg az ember az egyetlen élő hominidafaj, amely természetvédelmi szempontból nem fenyegetett.
Az a folyamat, amely a jövőben eltörli az emberiséget, valószínűleg az emberfélék megmaradt populációit is elpusztítja majd. Bussière szerint az is feltételezhető, hogy azok a kihalási események, amelyek fajunkat érinthetik, épp a hozzánk leginkább hasonló organizmusokra jelentik a legnagyobb fenyegetést.
A kutató úgy gondolja, igen kicsi az esély arra, hogy jóval távolabbi rokonainknál a miénkhez hasonló kognitív képességek fejlődjenek ki. A földtörténet vitathatóan domináns fajai közül egyedül az embernél alakult ki a kimagasló intelligencia és kézügyesség. Mindez azt jelenti, hogy az általunk sokra tartott vonások rendkívül nehezen jelennek meg, és nem is feltételei annak, hogy egy állat úgymond uralkodóvá váljon. „Az evolúció nem önmagában kedvez az intelligenciának, hanem csakis akkor, ha magasabb túlélési esélyhez és reprodukciós sikerhez vezet” – írja Bussière.
Jan Zalasiewicz paleobiológus viszont nem zárja ki, hogy az egyébként is összetett társas struktúrákban élő, meglehetősen okos patkányok vagy disznók a távoli jövőben még intelligensebbé fejlődjenek. Amennyiben több millió év alatt tökéletesítik az eszközhasználatot, egy nap akár hozzánk hasonló szerepet is betölthetnek a Földön.
Bussière szerint összességében lehetetlen megmondani, hogy mondjuk 50 millió évvel fajunk eltűnése után kik vagy mik kerülnek a helyünkre. Egy dolog ugyanakkor nagy bizonyossággal megállapítható: a Föld új királyai nem beszélő csimpánzok lesznek.
Érdemes kiemelni, hogy egy-egy kihalási hullám során a korábban dominánsnak tekinthető fajok mind eltűntek, az eseményeket követően pedig gyors fejlődés és diverzifikáció kezdődött, melynek következtében gyakran valószínűtlen, korábban egyáltalán nem meghatározó állatcsoportok emelkedtek fel. Éppen ezért, ha egy olyan csapás érné a bolygót, amely az emberiségen kívül sok más fajt is elsodorna, talán olyan állatok törnének előre, amelyekre nem is számítanánk.
Vajon élőlények követnek minket?
Az intelligencia kérdéséhez visszatérve: Zalasiewicz úgy látja, hogy nem feltétlenül természetesen fejlődő organizmusokban kell gondolkodnunk. A szakértő szerint ha újabb intelligencia emelkedik fel, az talán elektronikus lesz.
A mesterséges intelligencia az utóbbi időszakban elképesztő átalakuláson esett át, Ray Kurzweil futurista évekkel ezelőtt azt jósolta, hogy a gépek már 2045-ben okosabbá válhatnak nálunk. A folyamat az élet sok területét könnyebbé teszi, de rengeteg szakember kifejezetten aggasztónak érzi a jelenséget.
Stephen Hawking például attól tartott, hogy a gépek egyszer az emberiség vesztét is elhozhatják. A legendás kutató elképzelhetőnek tartotta, hogy a mesterséges intelligencia a jövőben elszabadul, és minket felülmúlva átveszi a helyünket.
A mesterséges intelligencia mellett szól továbbá, hogy sok organizmushoz képest nagyobb eséllyel vészelhetne át egy-egy kataklizmát.
A sci-fibe illő gondolatmenet végén, azt folytatva, tételezzük fel, hogy kordában tudjuk tartani a gépeket, az emberiség pedig több égitesten létező civilizációvá fejlődik. Ilyen esetben fajunk felkerekedhetne a Földről, amikor érzékelné a közelgő veszélyt, például egy bolygónk felé tartó aszteroidát. Később aztán leszármazottaink visszatérhetnének, ily módon pedig fajunk sosem veszítené el valójában dominanciáját. Ebben a forgatókönyvben persze talán már nem is lenne olyan fontos az egykori otthon sorsa, hiszen az emberek más objektumokon is be tudnának rendezkedni.
