Fontos összefoglalót tett közzé az MIT Technology Review: a cikk szerint a Vuhani Virológiai Intézetben olyan fordított genetikai kutatásokat végeztek, amelyek elméletben akár a forrásai is lehetnek a SARS-CoV-2-nek. Ez az elemzés persze még nem bizonyít semmit, csak azt, hogy virológusok évek óta sejtették: a denevérekben megbújó koronavírusok komoly fenyegetést jelenthetnek az emberre, ez az oka annak, hogy időben el is kezdték őket tanulmányozni – az a kérdés, hogy megfelelő óvatossággal tették-e ezt, vagy történhetett baleset a vuhani laborokban.
1990-ben, amikor Ralph Baric, szakmájában rendkívül elismert virológus, a koronavírusok szakértője, elkezdte tanulmányozni a koronavírusokat, ez a víruscsalád még alacsony kockázatúnak számított. Az évtizedek során azonban bebizonyosodott, hogy potenciálisan nagy veszélyt jelenthetnek az emberiségre: nem a SARS-CoV-2 volt az első közülük, amely komoly problémákat okozott, hanem a 2002-2003-ban, Kínában felbukkanó SARS, amely nagyjából 8000 embert fertőzött meg, és 774 ember halálát okozta. A halálozási ráta azért volt ilyen alacsony, mert a SARS-fertőzést követően egy-két napon belül megjelentek az igencsak súlyos tünetek, így könnyű volt elzárni a fertőzötteket, és kontaktkutatást tartani – ha a SARS úgy terjedt volna, mint a SARS-CoV-2,
Baric együtt dolgozott a kínai Vuhani Virológiai Intézet egyik kutatójával, Csengli Sivel, akinek sikerült denevérbarlangokban azonosítania a később SHC014 kódjellel ellátott vírust, ami nagyon közeli rokona a SARS-nak, de nem sikerült sejtkultúrákban kísérleteznie vele.
Az amerikai kutató erre megoldásként kifejlesztett egy fordított genetikával operáló módszert, ami nagyjából annyit tesz, hogy a SHC014 tüskefehérje-génjét átviszi a laborjában már egyébként is megtalálható SARS vírusba, így egy hibridet, vagy – ahogy az MIT fogalmaz – kimérát hoz létre. A tüskefehérje felelős azért, hogy a vírus bejusson a sejtekbe, és az új koronavírus elleni védőoltások is nagyrészt erre készülnek.
Baric célja az volt, hogy egy univerzális oltást hozzon létre a koronavírusok ellen, mert az elmúlt évtizedekben már sejteni lehetett, hogy potenciálisan komoly veszélyt hordoznak magukban az emberiség számára. A kutató génszerkesztéssel új vírust állított elő, és a SARS-tüskefehérjével megtoldott SHC014 petri-csészében villámgyorsan fertőzni kezdte az emberi légúti sejteket. Baric számára ez egyértelmű bizonyítékot nyújtott arra, hogy a természet tele van olyan koronavírusokkal, amelyek kis változással átugorhatnak emberekre is.
A probléma alapvetően az, hogy amíg a technológiacsere után Baric 3-as szintű virológiai laboratóriumban kísérletezett az egyre veszélyesebbé turbózott koronavírusokkal (és még itt is plusz védelmi intézkedéseket vezetett be), addig Si 2-es típusú laborban kezdte meg a munkát, ami azt jelenti, hogy sokkal kevesebb biztonsági intézkedésnek kellett megfelelnie. Maguk a kutatások olyanok, amelyeket minden laborban végezhetnek más vírusokkal is, így semmi különös nincs bennük, azon kívül, hogy sok kritika éri őket a potenciális veszélyességük miatt – ez azonban önmagában még nem jelenti azt, hogy a kínai laborban olyan kutatás zajlott, ami problémákat okozhatna.
A WHO, és ezzel párhuzamosan a legtöbb ország a kutatott mikroorganizmusokat négyfokú veszélyességi skálán helyezi el:
- Az 1. csoportba sorolt biológiai anyag valószínűleg nem okoz emberi megbetegedést.
- A 2. csoportba sorolt biológiai anyag okozhat emberi megbetegedést és veszélyt jelenthet a munkavállalók számára; valószínűleg nem terjed el a közösségben; általában eredményesen megelőzhető és kezelhető.
- A 3. csoportba sorolt biológiai anyag okozhat súlyos emberi megbetegedést és komoly veszélyt jelenthet a munkavállalók számára; elterjedhet a közösségben, de általában eredményesen megelőzhető és kezelhető.
- A 4. csoportba sorolt biológiai anyag súlyos emberi megbetegedést okoz és komoly veszélyt jelent a munkavállalók számára; igen nagy a kockázata annak, hogy a közösségben elterjed; általában nem előzhető meg és kezelhető eredményesen.
A biológiai laboratóriumok biztonsági szintjét az alapján határozzák meg, hogy milyen patogénekkel akarnak dolgozni. Minden szintnek saját biztonsági, személyi és munkaelőírásai vannak, és az sem mindegy, hogy melyik laboratóriumot milyen szervezet működteti, vagy kinek felelnek a tulajdonosok. A különböző biztonsági szintű laboratóriumok eltérnek helyszínben, az építés módjában és az anyagokban, elszigetelő létesítményekben, felszerelésekben, valamint a működési módszerekben.
A 2-es biztonsági szint (BSL-2) már szigorúbb biztonsági előírásokkal jár. Különbség például, hogy itt már csak speciális tréningen részt vett kutatók dolgozhatnak, kutatás közben a bejárás limitált a laboratóriumba, és olyan tárolószekrényeket is alkalmaznak, amelyből nem juthat ki a patogén.
Az ilyen laboratóriumok általában olyan mikroorganizmusokkal dolgoznak, amik vagy nem jelentenek nagyobb veszélyt az emberi szervezetre nézve, vagy pedig nem lehet őket aeroszolokon keresztül elkapni. BSL-2-es labor kell például a HIV kutatásához, a Hepatitis A, B és C vizsgálatához, valamint a BSL-1-ben fertőzőképtelenül, itt azonban fertőzőképesen kutatott kórokozókhoz.
3-as biztonsági szintű (BSL-3) laboratóriumban már lehet olyan patogénekkel dolgozni, amik halálosak lehetnek, és belégzés útján is terjedhetnek. A legfontosabb különbségek az előző szinthez képest a csak laboratóriumban viselt védőruházat, a munkához mindig használt biobiztonsági kabin, és a dolgozók, kutatók folyamatos orvosi felügyelete, ami megakadályozza, hogy egy esetleges fertőzést ne ismerjenek fel. Egy ilyen laboratóriumba már bejutni sem egyszerű: két külön zárható ajtónak kell elválasztania a külvilágtól a munkaterületet, és a levegőt mindig meg kell tisztítani, mielőtt kijut a szabadba.
A laboratóriumi biztonsági besorolásban a 4-es a legmagasabb, a BSL-4-es létesítményekre nagyon szigorú szabályok vonatkoznak. A WHO azt javasolja, hogy már a laboratórium létesítése előtt komoly tanácskozások előzzék meg a munkát, és hogy a BSL-4-es labor csak állami kézben, vagy állam által ellenőrzött egészségügyi létesítmény kezében legyen. Itt már 4-es besorolású patogénekkel, azaz egyénekre és a közösségre is veszélyes, potenciálisan halálos vírusokkal és baktériumokkal dolgoznak.
Baric és Si úgynevezett gain-of-function, azaz magyarul funkciógyarapító kísérleteket végzett a különböző koronavírusokon, ami egy már egyébként is veszélyes vírust még veszélyesebbé tesz azért, hogy a kutatók minél inkább megismerjék, hogyan mutálódhat, és hogyan lehet veszélyes az emberekre. A funkciógyarapító kísérletek potenciálisan nagyon veszélyesek, éppen ezért az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Intézete egy darabig nem is támogatta őket – azután, hogy 2014 és 2019 között mégis 600 ezer dollárnyi támogatást nyújtott a Vuhani Virológiai Intézetnek pontosan ilyen funkciógyarapító kísérletekre, ráadásul 3,75 millió dollárt adott a nonprofit EcoHealth Alliance-nak, hogy a Kínában megtalálható koronavírusok veszélyeit tanulmányozzák Baric-féléhez nagyon hasonlító technikával. Ezen kutatások egy része Vuhanban zajlott.
Si szerint a laboratóriumban nem dolgoztak SARS-CoV-2-vel, Peter Daszak, az EcoHealth Alliance elnöke azonban együtt publikált Sivel, többek között a 2011-ben vagy 2012-ben megtalált, a SARS-hoz genetikailag legközelebb eső WIV1 és SHC014 felfedezéséről is. Amikor az SHC014 génmódosítva hajlamos volt gyorsan megfertőzni az emberi sejteket sejttenyészetekben, Daszak javasolta, hogy kezeljék úgy a koronavírusokat, mint potenciálisan súlyos járványt okozó patogéneket. 2017-ben felgyorsultak a kutatások, Si és Daszak – szintén BSL-2-es laboratóriumban, még mindig – sorra fedezett fel a SARS-hoz hasonló koronavírusokat denevérbarlangokban. Ezekből aztán 8 vírussal kísérleteztek úgy, hogy a tüskefehérjéiket belekódolták a korábban felfedezett WIV1-be. Közülük 2 tudott emberi sejteket is megfertőzni.
Vannak olyan kutatók, akik azt gondolják, hogy a koronavírus labori eredete kizárható, vannak, akik szerint nagyon komolyan vizsgálni kell, ahogy az amerikaiak igyekeznek is feltárni a Vuhani Virológiai Intézethez köthető szálakat. Egyelőre semmi sem bizonyított, de alapvetően két lehetőség van: a kevésbé valószínű a véletlenül laborból kiszökött koronavírus, a sokkal valószínűbb pedig az, hogy bár időben felismertük a koronavírusok veszélyességét, elkéstünk a kutatással. Egyiket sem lehet azonban egyelőre teljes mértékben kizárni.
