Coryn A.L. Bailer-Jones, a Max Planck Csillagászati Intézet munkatársának új tanulmányában egy olyan lehetséges navigációs rendszert mutat be, amelyet a csillagközi utazások során lehetne alkalmazni – írja a ScienceAlert. A rendszerek közötti navigáció elsőre talán nem tűnik közeli problémának, noha az emberiségnek két eszköze, a Voyager-1 és a Voyager-2 is elhagyta már a Naprendszert. Hamarosan a New Horizons is csatlakozik hozzájuk, később pedig akár egy idegen bolygórendszert is elérhetnek űreszközeink.
A New Horizons jelenleg 14 fényórára van a Földtől, így ha a robot jelet küld, arra 28 órával később kap csak választ.
A NASA egy ideje dolgozik a probléma megoldásán, Bailer-Jones azonban most új ötletettel állt elő.
A kutató úgy véli, hogy egy csillagközi űreszköznek autonóm módon kell majd navigálnia, felmérnie a pozícióját és sebességét, és döntenie az elérhető információk alapján a pályamódosításokról, illetve a műszerhasználatról. A szakember egy csillagokat bemutató katalógus alapján bizonyította be, hogy nagy pontossággal határozható meg három térbeli és három sebességbeli dimenzióban egy űrszonda pozíciója. Ahogy változik az érintett csillagok látszólagos pozíciója az űreszköz szemszögéből, úgy lehet következtetni a helyzetre.
A navigációs rendszer a szimulált teszteken jól szerepelt. A technika ugyan finomításra szorul, de az előzetes eredmények biztatóak. Bailer-Jones úgy véli, hogy a későbbiekben, további adatok betáplálásával még precízebbé válhat a módszer.
