Tudomány bbc history

Magyar volt Monte-Carlo rulettkirálya

Az 1847-ben született Gály Lajos apja, Vince a kétegyházi Andrássy-uradalom tiszttartója volt, aki kemény munkával – és a rossz nyelvek szerint kétes pénzügyi akciókkal – küzdötte fel magát a birtokosok közé. Fiának így már még magasabbra törő ambíciói lehettek, ő a felső tízezer életmódját tűzte ki célul, ezért apja halála után Pestre költözött, és igyekezett elvegyülni a legjobb társaságban. Abban reménykedett, hogy akár egy nagyon szerencsés házasság is összejöhet számára, amely egyenesen a mágnások soraiba repítheti.

Egyetlen éjszaka

A társasági élet egyik fő színtere a Nemzeti Kaszinó volt, így természetesen Gály is felvételét kérte az intézmény tagjainak sorába, és arisztokrata pártfogóinak hála 1877-ben fel is vették. A magas, művelt, jó modorú férfi talán valóban elnyerhette volna egy megfelelően csinos hozománnyal rendelkező leányzó kezét, és még az országos politika ajtajai is megnyílhattak volna előtte, ám az eredetileg csupán az ismerkedés céljait szolgáló szerencsejáték iránt felébredő szenvedélye minden más ambícióját elsöpörte. Gyakorlatilag éveken át folyamatosan kártyázott, és általában többet nyert, mint amennyit veszített, így egzisztenciája is biztosított volt.

Egy 1881-es estén azonban elhagyta a szerencséje. Egy egész éjszakás partiban rengeteget vesztett, ráadásul egy katonatiszttel, Elek Gusztávval is összeszólalkozott, aki félelmetes párbajhős hírében állt. Ugyan az adósságát meg tudta volna fizetni, mégis kiállt Elekkel pisztolypárbajra, és a tiszt golyója szétroncsolta a jobb karját. A botrányos eset után eltanácsolták a Nemzeti Kaszinóból is, Gály pedig a maradék kevés pénzével Monte-Carlóba ment, hogy ott tegye ismét próbára a szerencséjét.

Wikipedia A Casino de Monte-Carlo tengerparti oldala

A rulettkirály

Innen a történet végleg az ellenőrizhetetlen és néha egymásnak is ellentmondó legendák és anekdoták világába lép át. Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy Gály kezdetben rengeteget nyert ruletten, egy alkalommal például állítólag minden lehetséges módon megfogadott egy számot (egyes beszámolók szerint a 17-est, míg mások a 36-ra esküsznek), és ezzel az egyetlen sikeres pörgetéssel 130 ezer frankkal lett gazdagabb.

Egy későbbi alkalommal azzal büszkélkedett, hogy 10-ből legalább 6-szor mindig eltalálja, milyen színbe pottyan majd a golyó, és amikor próbára tették, két tévedés után nyolcszor tippelt egymás után helyesen – alkalmanként 100 ezer frankos téttel. Elképesztő nyerőszériájáról a francia újságok is beszámoltak, és

Gály hamarosan a monte-carlói társasági élet közismert figurája lett, nyereményeit több millió frankra becsülték, barátai és kártyapartnerei között fejedelmek, arisztokraták, iparmágnások voltak.

Az ekkor már „Rulettkirály” néven is emlegetett Gályt az sem zavarta, hogy újdonsült barátai gyakran hatalmas adósságok felhalmozásával tűntek el, több hölgy – sőt állítólag egy hölgy többször is – összetört szívvel és látványosan laposabb pénztárcával hagyta ott. Egy alkalommal két barátságos orosz nagyherceg invitálta több hetes hajókirándulásra, csak éppen a fedélzeten néhány ügyes hamiskártyás is tartózkodott, akik szisztematikusan kopasztották meg a magyar játékost.

Szegényen halt meg

A történet vége persze nagyjából kitalálható: a szerencse apadni kezdett, a pénz pedig elfogyott. Az anekdota szerint, amikor utolsó frankjait is elvesztette, a kaszinó vezetősége – a pezsgőbontás mellett –, biztos, ami biztos felajánlott neki egy nagyobb összeget, amennyiben megígéri, hogy soha többet nem teszi be a lábát az intézménybe.

Mindenesetre, amikor visszatért Budapestre, még egy ideig az elegáns Royal szállóban bérelt szobát – és persze eljárogatott kártyázni is. Utolsó éveiben viszont már az olcsóbb Erzsébet királyné szállóba kényszerült átköltözni, és amikor 1916-ban meghalt, már saját sírkőre sem telt a hagyatékából, barátai, rokonai pedig nem voltak.

Végül kiderült, hogy családjának díszes sírhelye van a Fiumei úti temetőben, így aztán az egykori „Rulettkirálynak” is ez lett a végső nyughelye. A pesti éjszakában róla keringő történeteket Krúdy Gyula is feldolgozta, majd az 1930-as évek közepén Kellér Andor gyűjtötte össze, és A rulettkirály című könyvében adta közre. Gály Lajos emléke így nem veszett el, bár feltételezhetjük, hogy a valósághoz képest kissé átalakult.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.