Nem tudjuk pontosan, mikor is készült az első tetoválás, de a régészeti leletek arra engednek következtetni, hogy nagyjából 45 ezer évvel ezelőtt indult el hódító útjára, amikor más hasonló, szimbolikus jelentőséggel bíró művészi kifejezésformák is megjelentek. A legrégebbi közvetlen bizonyítékot az Ötzi névre elkeresztelt rézkori ember elképesztő épségben megőrződött teste jelenti. Ötzi nagyjából 5400 éve lelte halálát az osztrák és az olasz Alpok határvidékén, bőrén pedig
A világ múzeumaiban számos, a predinasztikus kori Egyiptomból származó múmiát őriznek, amelyek kiszáradt bőrén különféle állatok és egyéb jelek tetovált ábrázolásai találhatók. Ezek korban nagyjából Ötzivel egyidősek, és például a British Museumban éppen folyó kutatások végén minden bizonnyal arra a következtetésre jutnak majd, hogy legalább néhányuk valamivel korábbi is, mint az Alpokban talált holttest.
Nyugat-Európában Ötzi nyughelyétől északra egészen a kétezer évvel későbbi vaskorig nincs közvetlen bizonyítékunk a tetoválás gyakorlatára, bár előkerültek olyan eszközök és apró figurák, amelyek azt sugallják, hogy már az újkőkorszakban, körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt is készítettek tetoválásokat az itt lakó ősemberek.
A XX. század elején az antropológusok azon a véleményen voltak, hogy a tetoválás annyira furcsa és az ösztönökkel ellentétes gyakorlat, hogy biztosan egyetlen helyen és időben „találták fel”, és onnan terjedt szét kulturális kapcsolatok révén az egész világon. Való igaz, hogy bizonyos tetoválási hagyományok terjedtek ily módon, elsősorban az észak-afrikai és dél-európai térségben, a tudomány mai álláspontja azonban a fentiek ellenkezőjét tételezi fel. A tetoválás technikája elég egyszerű feladat, és az a valószínűbb, hogy a gyakorlata egymástól függetlenül alakult ki olyan távoli vidékeken is, mint például a sarkvidékek és a csendes-óceáni szigetvilág.
Szerző: Matt Lodder művészettörténész, az Essexi Egyetem tanára.
