Georgina Wilson-Powell a brit gyerekek átlagos mindennapjait élte az 1980-as években, majd felnőttként úgy is mondhatjuk, „bejött neki az élet”. Tíz évvel ezelőtt még egy utazási magazin szerkesztője volt Dubaiban, jött-ment a világban, nagystílű életet élt. Aztán lassanként elkezdték érdekelni az emberiség előtt tornyosuló olyan kihívások, mint a klímaváltozás, a természeti környezet pusztítása vagy a biológiai sokféleség csökkenése.
Ráébredt, hogy mindennek a hátterében elsősorban a túlfogyasztás, vagyis az elképesztően pazarló, elkényelmesedett, kompromisszumokra képtelen életmódunk áll. A változás érdekében pedig kár lenne a döntéshozókra és a gazdasági szereplőkre mutogatni, egyénileg is sokat tehetünk a jövőnkért. Annál is inkább, mert csakis a kereslet kisembertől induló átalakulása indíthat be gyökeres változásokat.
Wilson-Powell ezért hazatért, egy fenntartható életről szóló online magazint vezet, és hosszú évek kutatómunkája után megírta a Tényleg zöld? 143 zöld tipp a mindennapokra című könyvet. Ebben életünk különböző területeire – például konyha, gardrób, szabadidő, kert, utazás, fürdőszoba – ad fenntartható tanácsokat.
Konyha
Kiderül például, hogy a gáz, az elektromos és az indukciós tűzhely közül utóbbi a leginkább környezetbarát, és attól függően, miből állítják elő az adott helyen a villamosenergiát, a villanytűzhely sokszor jobb választás a gáznál.
Érdekes kérdés, hogy az üveg-, fém- vagy műanyag edényeket, csomagolóanyagokat, joghurtos poharakat stb. miért kell kimosva a szelektív gyűjtőbe dobni? Macerás, és egyáltalán miért mossam el a szemetet? Azért, mert ha ez az elvárás – Magyarországon is tisztán, kiöblítve kell ezeket kidobni –, akkor ezt komolyan is veszik: ha a hulladékhasznosítóban szennyezést, azaz ételmaradékot találnak a tartályban, akár az egész adagot kivehetik a folyamatból, és szemétégetőbe kerül.
Mosogatásnál a mosogatógép megadott fogyasztását kell összehasonlítani azzal, hogy ha folyó víz alatt, kézzel tisztítjuk az edényeket, a rendesen megnyitott csapból percenként 9 liter víz folyik el. A konyharuha vagy papírtörlő dilemmája már egyszerűbben leírható. Egy tonna papír törlőkendő gyártása 17 fába és 91 ezer liter vízbe kerül. Csak utóbbit tekintve egy tekercs papírkendő 30 liter vizet igényel, míg egy textil konyharuha mosása csupán 1,7 litert.
Étel és ital
A hús- és tejtermelés a mezőgazdasági területek 77 százalékát foglalja el, és a karbonkibocsátás 77 százalékáért felel, miközben az elfogyasztott élelmiszerek 17 százalékát adja. Ugyanakkor a divatot követő vegán étrend sem kifejezetten „zöld”, a növényi tejek előállítása például rengeteg vizet igényel: egyetlen szem mandula megtermelése három liter vizet emészt fel. Hasonló problémák merülnek fel a mostanában nagyon népszerű szuperélelmiszerekkel kapcsolatban, mint például az avokádó vagy a chiamag.
A „legzöldebben” akkor táplálkozhat valaki, ha elsősorban helyben termelt, szezonális növényi tápanyagot fogyaszt. Ha pedig valaki nem bírja hús nélkül, íme a különböző haszonállatok 100 gramm fehérjére számított globális CO2-kibocsátása:
- marha: 25 kg,
- birka: 20 kg,
- disznó: 6,5 kg,
- csirke: 4,3 kg.
Ami a halat illeti, a legegészségesebb állati táplálékként tartják számon, ám a világszerte tapasztalható túlhalászás ökológiai katasztrófával fenyegeti a tengereket. Ha felelősen akarunk eljárni, veszélyeztetett halfajokat egyáltalán ne vásároljunk, minden egyéb esetben pedig az áruházak polcain elérhető termékeken keressük az MSC (Marine Stewardship Council – Tengergazdálkodási Tanács) kék, „minősített fenntartható tengeri termék” jelzését.
Ami a sütőolajokat illeti, nem is az a lényeg, hogy miből készült, hanem hol és hogyan állították elő. Az élelmiszerek piacán egyébként meglehetősen nehéz kiigazodni, jelenleg világszerte 457 ökotanúsítvány van használatban.
A fürdőszoba
A fürdőszobában feltett egyik legfontosabb kérdés: kád vagy zuhany? A válasz viszonylag egyszerű, egy átlagos fürdőkádnyi víz 136 liter, a zuhanyból percenként 17 liter folyik ki, vagyis nyolc perc alatt használunk el egy kádnyi vizet. Aki gyorsan végez, érdemes folyó vizet használnia, ám ha sokat áztatja magát, inkább ülőfürdőt vegyen.
A szappan vagy tusfürdő dilemma is hamar eldőlni látszik környezettudatossági szempontból, hiszen a folyékony szappan karbonlábnyoma 25 százalékkal nagyobb a szilárd szappanénál. Előbbi polcokra kerüléséhez ötször annyi energia és 20-szor annyi csomagolás kell – a szilárd szappan hétszer annyi időre elég, mint az ugyanolyan tömegű folyékony.
A vécé öblítése a legnagyobb vízpazarlás, tekintve, hogy az európai háztartások mintegy 30 százalékában ez ivóvízzel történik. Egy átlagos tartályból 13 liter folyik le egyetlen öblítéssel, nagyon is megéri víztakarékos tartályt venni ha már cserére szorul – vagy egy egyszerű trükkel megoldani a régin –, amely csak addig engedi a vizet, ameddig nyitva tartjuk a szelepet.
