Törmelékhalomból került elő az az állatszobrocska, amelyről kiderült, hogy a Kínában talált legidősebb ilyen lelet. A miniatűr faragványt Honan tartományban, Lingjingben, a Sárga-folyótól 120 kilométerrel délre ásták ki, ahol az 551 m2-es feltárási területen összesen 11, különböző korból származó réteget különítettek el a szakemberek, ezek a 120 ezer évestől a bronzkorig terjedő idősávokat reprezentálják.
Az 5. réteg nagy részét egy kútásás közben, még 1958-ban távolították el építőmunkások, az ő tevékenységük nyomán keletkezett az a törmelékhalom, amelyben a szobrocskát fellelték. A feltárás 2005-ben kezdődött és 2018-ban fejeződött be Zhanyang Li, a Santungi Egyetem Kulturális Örökség Intézetének professzora vezetésével. Az eredményről beszámoló tanulmány egyik szerzője, Francesco d’Errico, a Bordeaux-i Egyetem régésze szerint a helyszíntől nem messze lévő forrás mágnesként vonzhatta magához az emberi populációkat már a történelem előtti korokban is.
A tanulmányt a PLOS One szakfolyóirat tette közzé nemrégiben, szerzői között kínai, francia, izraeli és norvég egyetemek tudósai is akadnak.
Megállapításuk szerint a szobor egy, a verébalakúak vagy énekesmadár-alakúak rendjéhez tartozó állatot ábrázol, amely egy négyszögletes talapzaton helyezkedik el. Feltételezések szerint a szobrot kifaragó művész szándékosan túlozta el a madár farkának méretét, hogy ezáltal kiegyensúlyozza a szobrot, s az ne tudjon eldőlni. Franceco d’Errico úgy véli, „ a művész tisztában volt azzal, hogy egy szobor elkészítéséhez a helyes egyensúly megtalálása is hozzátartozik”.
A legrégebbi faragvány Kínából
Magát a szobrot csontból faragták, méghozzá vélhetően egy közepes méretű emlősállat, szarvas, vadkan, gazella vagy farkas egyik végtagjának középső, üreges csontjából. Az alkotás igen parányi, szinte elvész egy tenyérben: alig 1,9 centiméter hosszú, 0,5 centiméter széles és 1,25 centiméter magas – könnyen lehet, állítják a régészek, hogy a korábbi ásatások során átsiklott rajta a feltárást végzők figyelme, amennyiben nem szitálták át szisztematikusan a törmelékrétegeket. A halomból, ahol a madárfigurát megtalálták, más leletek is előkerültek, egyebek mellett agyagcserép-darabok, kőpengék, valamint egy strucctojásból készült függő.
Az ötödik rétegből származó állati csontmaradványok (összesen 215 tétel, amelyből 80 meghatározhatatlan eredetű elszenesedett csontdarabka, 135 pedig ló- és ökörféle állatok őrlőfogainak töredéke) radiokarbon vizsgálata – köztük olyan csontdaraboké, amelyen hasonló vésésnyom fedezhető fel, mint a szobron – arra engednek következtetni, hogy az alkotás mintegy 13 500 esztendős, vagyis az őskőkorból való. A kormeghatározást három különböző laboratóriumban végezték Japánban Kavaszakiban és Tokióban, illetve Kínában a Pekingi Egyetemen. További ellenőrzésre a madárfigurán kívül három, vésésnyomokat őrző csontdarabot is egy újabb laboratóriumba, az Amerikai Egyesült Államokba, Miamiba küldtek.
Ahogy a tanulmány társszerzője, Luc Doyon, a Bordeaux-i Egyetem tanára fogalmazott: „nyolc és félezer évvel tolja ki ez a kínai művészet madárábrázolásainak eredetét, és lehetséges kapcsolódási pontot teremt a kínai neolit művészet és annak paleolit forrása között. Egyértelműen nagy hatást gyakorolt ránk ez a technológiai mutatvány és a tárgy szépsége.”
Több tízezer éves műalkotások
A szobrocskán észlelt egyéb nyomok arra utalnak, hogy azt hosszú ideig hozták-vitték egy bőrtasakban. Arra vonatkozóan, hogy milyen célt szolgált – játék volt-e, esetleg egy táblajáték-figura, valláshoz kötődő áldozati tárgy, vagy „csupán” műalkotás – egyelőre csak feltételezésekre hagyatkozhatunk, ám érdemes tovább spekulálni rajta, állítja a kutatásban szerepet nem vállaló Adam Brumm, az ausztrál Griffith Egyetem tudósa.
A legősibb művészeti alkotásokat, amivel eddig a tudományos közvélemény szembesülhetett, az európai kontinensen találták, de egyre több negyvenezer évnél idősebb lelet kerül elő a világ különböző tájairól, így például az indonéziai Celebeszen 44 ezer éves barlangfestményeket fedeztek fel. Az is megkérdőjeleződött az utóbbi időben, hogy egyedül a modern ember lett volna képes komplex szimbolikus ábrázolásokra, hiszen három ibériai barlangban is találtak olyan kézlenyomatokat és festett jeleket, amelyek mintegy 63 ezer évesek is lehetnek, amikor még a neandervölgyiek uralták a régiót.
Ugyanakkor a legősibb ismert faragványok a kínainál jóval messzebbre datálhatók az emberiség történetében, a mai Németország területén, a Jura-hegység sváb részén, az aurignaci kultúra korai szakaszát jellemző tárgyak között találtak mintegy 38–40 ezer évvel ezelőtti állati és emberfigurákat, köztük vízimadár-szobrocskát, amelyek mamutcsontból készültek. A világ többi részén azonban messze nem tisztázott, hogy a prehisztorikus korban mennyire számítottak a kulturális repertoár részének a háromdimenziós ábrázolások, illetve, hogy ezek egymástól függetlenül fejlődtek-e ki, vagy egy meghatározott régióból terjedtek-e szét.
A 13 500 éves kínai lelet azt valószínűsíti, hogy egymástól nagyobb földrajzi távolságra lévő területeken, már a paleolitikum alatt, függetlenül is létrejöhettek azok a kulturális eszközök és szimbolikus gondolkodás, amely lehetővé tette háromdimenziós alakok készítését.
Bonyolult eljárás
Az énekesmadár-szobor mindenesetre meglehetősen egyedi alkotásnak tűnik, bizonyos jellemzőket egyetlen más, őskőkori szobornál sem észleltek. Például azt, hogy egy talapzatra támaszkodik, illetve, hogy égetett csontból faragták ki. Ennél az eljárásnál különösen körültekintően kellett eljárniuk az őskőkori művészeknek, ugyanis alacsony hőmérsékleten, 300 és 500 °C között, kontrollált körülményeket biztosítva, 1–3 órán keresztül kellett végrehajtaniuk a fokozatos hevítést, ellenkező esetben a csont megreped, széttörik vagy megvetemedik.
A tanulmány szerzői azt gondolják, hogy a Nyugat-Európában és Szibériában (Ázsiában eddig csak a Bajkál-tótól nyugatra, két szomszédos helyen találtak ilyet) korábban fellelt hasonló tárgyaktól technológiai és stilisztikai tekintetben is jelentősen eltér a szobor. Érdekes jelenség az is, hogy az állatszobron nem látható jel arra nézve, van-e a madárnak szárnya, erre vonatkozóan is megfogalmaztak hipotéziseket a szakemberek: talán a csont keménysége, a tárgy apró mérete, a rendelkezésre álló szerszámok limitált lehetőségei, a stilisztikai kánon, amely a mester kezét vezette, esetleg ezek kombinációja állhat a háttérben. Francesco d’Errico szerint
a felfedezés előtt azt gondoltuk, a háromdimenziós ábrázolások nem olyan régi fejlemények Kelet-Ázsiában. Ez a parányi faragvány ellenben alátámasztja azt az elméletet, hogy a háromdimenziós ábrázolások készítése nem egyetlen helyszínről eredeztethető.
Tudjuk, hogyan készült
A tudósok a legmodernebb technikát és vizsgálati módszereket vetették be, hogy a kimutassák, pontosan hogyan készült a madárfigura. A mikro-CT alatt is szemügyre vett tárgy „elárulta”, hogy 67 kis részén több eltérő szerszámmal dolgoztak rajta, többek között érdes, nyers csiszolókővel, vésővel (különösen a homorú részeken, a csőr alatt és az állat mellkasánál, hátán, illetőleg a talapzatnál) és kőből készült kaparókéssel. A csontot lecsiszolták, majd méretre faragták, kis méretű kaparó, karcoló kőszerszámokkal is megdolgozták, illetve véséseket, metszéseket, bevágásokat ejtettek.
Tekintettel arra, hogy igen kifinomult technikát alkalmaztak, a faragás mesterségét már több nemzedék óta alkalmazhatták a populációban. Egyetlen más paleolit állatfigurát sem ismerünk ráadásul, amelyiket talapzaton helyeztek volna el, és ez az első olyan lelet közülük, amelynek elkészítését is részletesen fel tudták tárni a tudósok, hiszen nagyon jó állapotban maradt fenn.
Független kutatók szerint új fejlemények várhatók még ezen a területen. Michelle Langley, a Griffith Egyetem régésze úgy véli, Kelet- és Délkelet-Ázsiából az elkövetkezendő években újabb őskőkori szobrok fognak előkerülni, ha a kutatók nagyobb figyelmet fordítanak a lehetséges ásatási helyszínekre. Hogy ezek állati vagy emberalakok lesznek-e, esetleg mitológiai lények, az már jövő zenéje.
Kiemelt kép: CNRS / University of Bergen / L. Doyon and Francesco d’ERRICO / various sources / AFP
