Tudomány

Óriáshullámok teszik kaotikussá a magyarországi időjárást

Egyre enyhébb teleket, extrém hidegbetöréseket, őszi és tavaszi negatív csúcsokat, valamint pontatlanabb előrejelzéseket ígér a klímaváltozás Magyarországnak. Meteorológus segítségét kértük a légköri folyamatok változásának megértéséhez.
Korábban a témában:

A napokban jelent meg egy újfajta szimulációs módszerekkel végzett kutatás eredménye, amely megerősítette, hogy hazánk téli időjárásában gyakoribbá válnak és felerősödnek a már most is tapasztalható szélsőségek. A publikációról és megállapításairól itt olvashat bővebben, a lényege, hogy a klímaváltozás hatására a jövőben szokatlanul enyhe és csendes téli időszakokra kell számítanunk, ám ezeket egyre több durva és kiszámíthatatlan hidegbetörés szakítja majd meg. Mindennek következményeként a konkrét időjárás előrejelzése is nehezebbé, esetlegesebbé válik.

A havas karácsonyokról, nagy szánkózásokról magunkban már lemondtunk, hozzászoktunk ahhoz is, hogy behavazott háztetőket lassan már csak a hegyekben látunk, és ott is csak pár napig – várható volt, ha egyszer „melegszik” az éghajlat, nő a Föld átlaghőmérséklete. A lassú, csendes változást az ember elfogadja, legfeljebb gyakrabban indít „Bezzeg az én időmben…” kezdetű mondatokat, de a klímaváltozás hatásai nem állnak meg ennyiben.

A hidegbetörésekkel járó viharok várhatóan nemcsak a téli hónapokban, hanem szeptembertől áprilisig bármikor feje tetejére állíthatják az életünket, és az előrejelzés nehézségei mindennapjainkra is rányomják bélyegüket. Hogyan áll a klímaváltozás mindezen jelenségek hátterében? Milyen folyamatok játszódnak le a légkörben? Molnár László meteorológust, a Kiderül.hu munkatársát kértük, magyarázza el közérthető módon.

Sarkvidéki hideg és trópusi meleg

Rendkívül összetett és bonyolult légkörfizikai folyamatokról van szó, ezért leegyszerűsítve a hőmérséklet, pontosabban a hőmérsékleti különbségek oldaláról közelítünk a kérdéshez.

Közismert, hogy a tavaszi napéjegyenlőség után Földünk északi pólusa kezd a Nap felé dőlni, megnő a napsugarak beesési szöge, ezáltal a nyári félévben hatékonyabban melegítik a felszínt. Télen mindez az ellentétére fordul, az északi féltekén csökken a beesési szög, sőt a sarkvidéken hetekig ki sem bukkan a Nap a horizont mögül, hatalmas területeket egyáltalán nem ér sugárzás.

Az Egyenlítő térségében ugyanakkor egész évben 90 fokhoz közelít a beesési szög, gyakorlatilag állandó a „trópusi forróság”: az Északi-sark és az Egyenlítő hőmérséklete közötti különbség tehát nyár derekán a legkisebb, és télvíz idején a legnagyobb.

A hőkülönbség az északi félteke szintjén időről időre beindítja az észak-déli irányú, úgynevezett meridionális áramlást. Egy előttünk kiterített térképen úgy képzeljük el, mint egy »vízszintes« hullámot: a csúcsa északnak törve meleg levegőt szállít délről, míg a hullámvölgy délnek húzódik, és hideg, északi légtömegek alkotják

– magyarázza a 24.hu-nak Molnár László.

Minél magasabb a hőmérsékleti különbség, a hullám amplitúdója is annál nagyobb, ilyenkor pedig a hazánkban tapasztalható időjárás attól függ, épp melyik részén helyezkedünk el: sarkvidéki hideg és egyenlítői meleg is eláraszthatja térségünket.

Nem lesz fehér karácsony

A kontinentális éghajlaton az év nagyobb részében a nyugat-keleti irányú zonális áramlás jellemző, de meridionális is bármely évszakban kialakulhat. Az egymáshoz közelítő sarki és egyenlítői hőmérsékletek okán nyáron ritkábban, és hatása sem olyan szembeszökő. A tél azonban logikus módon kedvez a létrejöttének: a jelentős hőkülönbség gyakrabban, és nagyobb energiával igyekszik kiegyenlítődni. És itt jön a képbe a klímaváltozás.

A példa kedvéért tél közepén járunk, az Egyenlítőt tűzi nap, az üvegházhatás következtében pedig mondhatni évről évre melegebb lesz a földfelszín. A sarkvidék viszont sötétségbe borult, hiába a napsugarakat visszaverő gázok a légkörben, ha nincs, amit visszafordítsanak – magyarán a terület kisebb mértékben melegszik. A következmény pedig:

a meridionális áramlás növekvő energiája mind messzebbre nyúló hullámokat vet, és szélsőségesebb időjárással (kemény fagyokkal, hóviharokkal, vagy esővel, extrém téli meleggel) sújtja adott területet attól függően, hogy az a hullám melyik részére esik.

A jövőben tehát egyre több ilyen extrém jelenségre kell felkészülnünk annak ellenére, hogy a már említett, általánosnak tekinthető zonális áramlás és a meridionális áramlás déli széllel járó meleg oldala együttesen a globális felmelegedés hatására enyhe teleket eredményez. Sőt, Molnár László kiemeli: a hidegbetörések ugyan viharosabbak és gyakoribbak, de rövidek lesznek.

Fotó: Bielik István /24.hu

„A klímaváltozás hatására sokkal inkább a meleg szélsőségek megszaporodása várható, 10 évenként jó, ha fehér lehet a karácsony, és tartósan hófödte tájat, befagyott folyókat vagy nagy magyarországi tavakat unokáink már nemigen fognak látni.”

Lesznek rekordok, de másfélék

Ma már az úgynevezett téli szituációk, a hidegbetörések sem olyan extrém hidegek, mint voltak még akár a XX. század közepén is, illetve az északi hideg légtömegek dél felé haladva hamarabb felmelegszenek. Teleink átlaghőmérséklete emelkedni fog, és új hidegrekordokról sem igen számolhatunk majd be. Utóbbiról a média azért biztos hozni fogja a híreket az olyan kifejezetten fagyzugos helyeknek köszönhetően, mint Zabar vagy Szécsény, de a meteorológus kiemeli, tudományos értelemben ezek még nem számítanak.

A folyamatok értelmezésére alkalmas adatsornak ugyanis legalább 30 év méréseit kell tartalmaznia, e két állomást pedig az ezredfordulón telepítették, majd 2030-tól lehetnek érdekesek az általuk mért újabb minimumok. Nem úgy, mint a nyaraké, ahol a szakember azzal számol, 2025-ig szinte biztosan megdől hazánkban az eddigi 41,9 fokos országos maximum – nem pusztán a klímaváltozás miatt, hanem jövőre kezdődik egy újabb, 11 éves napciklus, ami maximuma felé közeledve pozitívan befolyásolja majd Földünk átlaghőmérsékletét.

Hosszabb távon sem maradunk azonban hiteles negatív csúcsok nélkül, hiszen a meridionalitás ma már a szeptembertől áprilisig tartó időszakban bármikor aktívan jelentkezhet komoly meglepetéseket okozva.

Romlik az előrejelzés hatékonysága

Végül pedig, miért lesz nehezebb a konkrét időjárási előrejelzés? Itt is a hullámokon van a hangsúly. A zonális áramlás kisebb légköri hullámokat vet, és ha elindul a nyugati front, ami előre láthatóan mondjuk öt milliméternyi csapadékot hoz Magyarországra, akkor „lehet is ehhez igazítani a svájci órákat”. Azt csak nagyon kevéssel előre lehet megmondani, a hullám mely része kerül fölénk, de mivel kicsik, nincs nagy különbség a két oldal között: 3-6 milliméternyi esőt biztosra vehetünk.

Fotó: Farkas Norbert /24.hu

Meridionalitás esetén is nehéz megmondani, a hullám mely része fogja hazánkat érinteni, ám ott elfelejthetjük az óramű pontosságát, a meteorológus csupán annyit lát, hogy vagy-vagy, és azt mondja: 0-30 mm között várható csapadék. Azt hagyjuk, mit dörmög erre az átlagpolgár, inkább Molnár László kiváló példáját idézzük a helyzet szemléltetésére.

Enyhe, kellemes szellő fújdogál a Balatonon, bemegyünk a vízbe, megállunk úgy, hogy a fürdőnadrág felső része öt centire van a víz felszínétől. Becsukjuk a szemünket, és ha azt mondjuk, hogy ha így maradunk, 10 percig sem éri víz a hasunkat, nagy valószínűséggel igazunk lesz. Tegyünk ugyanígy viharban, tíz másodpercre előre sem tudunk helyes tippet adni, melyik pillanatban terít be minket egy kisebb vagy nagyobb hullám.

Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balászs /24.hu

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.