Igaz, hogy a két világháború között magyar állampolgárként élt a szó szerinti „nagyvilág”-ban, sok köze mégsem volt az országhoz. Ennek ellenére Stephanie Richter – használjuk most születésekor kapott nevét – közvetve Magyarországon hagyott maradandó nyomot: nagy valószínűséggel ő inspirálta a sajtómágnást a Rothermere-akció elindítására. Mint az jól ismeret, Harold Sidney Harmsworth, Rothermere első vicomte-ja 1927. június 21-én a Daily Mail című napilapjában Magyarország helye a nap alatt címmel a revízió szükségessége mellett szállt síkra.
A cikk nyomán óriási népszerűségre tett szert itthon, s hatása a magyar belpolitikában is jelentékeny volt: a nyomás folytán nemcsak az általános közhangulat, hanem a kormánypolitika is erőteljesen elmozdult a revízió irányába. Bármennyire komolytalan volt is az ötlet, de egy időben – ebben Rákosi Jenőnek oroszlánrésze volt – felmerült a lord fiának meghívása a magyar trónra.
Tudatosan „építette” az életét
Rothermere meglehetősen kétes hírnévre tett szert Nagy-Britanniában, nyílt nácibarátsága közismert volt. 1934-ben lapjai erőteljesen támogatták Oswald Mosley hírhedt Brit Fasiszta Unióját – Hurrá a feketeingeseknek címmel vezércikkben üdvözölte londoni masírozásukat –, Hitler hatalomra kerülése után a lord volt a leghangosabb ösztönzője egy brit–német szövetségnek. 1938-ban látogatást tett Hitlernél, táviratban gratulált neki a Szudéta-vidék elfoglalásához, és a brit titkosszolgálat 2005-ben nyilvánosságra hozott dokumentumai szerint nemcsak Csehszlovákia megszállásához gratulált a Führernek, hanem Romániába való bevonulására is ösztönözte.
De ki is volt a rá nagy befolyást gyakorló hölgy? Stephanie Maria Valeria Juliana Richterként 1891. szeptember 16-án született Bécsben egyszerű polgári családban – apja ügyvéd volt –, egyik szülője bizonyosan, más források szerint mindkettő zsidó származású. Ennek azért van jelentősége, mert élete kulcsfontosságú kapcsolatai olyanokkal fonódtak össze, akiknek az antiszemitizmusa zsigeri volt. A csinos fiatal lány jó nevelést kapott – zenét tanult –, és jó társaságokban forgolódott, 15 évesen tagja volt a bécsi operaház balettkarának.
Tudatosan törekedett a karrierre, első illusztris szeretője Habsburg–Toscanai Ferenc Szalvátor főherceg (1866–1939), a hazánkban népszerű Mária Valéria férje volt. Amikor 1914-ben Stephanie a főhercegtől terhes lett, a botrányt elkerülendő teljesítették a rendkívül ambiciózus fiatal hölgy feltételét, férjhez adták egy arisztokratához. A kínos affér elsimításában végső szót az egyik életrajzíró szerint maga Ferenc József mondta ki. Mire a fiúgyermek megszületett, az anya már Friedrich Franz von Hohenlohe-Waldenburg-Schillingsfürst herceg hitvese volt. Amikor 1920-ban elváltak, a szerződés szerint ő és a gyermek is megtarthatták a hercegi nevüket és rangjukat.
A Führer is értékelte
Stephanie a Monarchia felbomlásakor a magyar állampolgárságot választotta, de nem élt az országban. Párizsba ment, onnan írásokat küldött lapoknak. Lord Rothermere-rel 1927 elején Monte-Carlóban találkozott, feltehetően ekkortól datálódik intim kapcsolatuk. Már a húszas években felmerült a gyanú, hogy kémkedik Németországnak, ezért felkérték, hogy hagyja el Franciaországot.
1932-ben Londonba költözött, a legpatinásabbnak tartott Dorchester Hotelben rendezkedett be, s kivételes kapcsolatteremtő képességét kamatoztatva Rothermere a lapjában a társasági rovatot bízta rá. A lord oldalán bejáratos lett a német követségre, ahol 1936-tól Ribbentrop volt a nagykövet – vele is kitűnő kapcsolatot épített ki. Ekkorra már a brit és a francia titkosszolgálatnak egyértelmű bizonyítékai voltak arra, hogy Németországnak kémkedett és fontos része volt abban, hogy Rothermere jelentős összeget fordított a nácikkal való szövetség előmozdítására.
Időközben az intim kapcsolat megszakadt – sőt perek sorozata zajlott kettőjük között –, de Rothermere az akkor igen jelentős évi 5000 fonttal a brit–német kapcsolatok építésének céljából továbbra is támogatta a hercegnőt. Ő meg eredményesen dolgozott: 1938-ban ő hozta össze a „megbékéltetés” politikája legodaadóbb hívének, lord Halifaxnak és Göringnek a találkozóját; de Himmler is barátjának mondta a befolyásos hölgyet. Az MI6 2005-ben felszabadított dokumentuma szerint „a Führer értékelte intelligenciáját és jó tanácsait; ő lehetett az egyetlen nő, aki képes volt befolyást gyakorolni rá”. A népszerűségen kívül hivatalos elismerést is kapott Németországban: a náci párt arany medáljával tüntették ki.
Varázslatos személyiség
1937-ben újabb szerelmi kapcsolat született: Fritz Wiedemannt, Hitler szárnysegédjét fogadta kegyeibe. Amikor a kapcsolat kitudódott, Wiedemannt San Franciscóba küldték konzulnak. A háború közeledtekor Stephanie okkal tartott attól, hogy kémként letartóztatják, ezért követte német szeretőjét az Egyesült Államokba.
A világháború kitörésekor az amerikai hatóságok hivatalosan is megfigyelés alá vették, Pearl Harbor után az FBI letartóztatta, majd internálták. 1943-ben a CIA elődje, az OSS többször kihallgatta, s készségesen szolgáltatott információkat az amerikaiaknak is. Minthogy sok hasonló forrásuk nem volt, a dokumentumok tanúsága szerint a Hitlerről összeállított személyiségrajz nem kis részben a tőle származó információkra épült.
Valóban varázslatos személyiség volt, túl az ötvenen is képes volt elcsábítani Schofield őrnagyot, az Egyesült Államok Bevándorlási és Honosítási Hivatalának igazgatóját, aki elintézte, hogy a hercegnő a washingtoni Raleigh Hotelben tengesse napjait, történetesen ott, ahol ő is lakott. A háború végéig édesanyjával és fiával Washington egyik elővárosában élt.
Karrierje töretlen maradt
Stephanie-t az OSS úgy írta le, mint „kivételesen intelligens, veszélyes és okos” kémet, „aki rosszabb, mint tízezer férfi”. 1945-ben Németországban telepedett le – másutt nem is kapott volna tartózkodási engedélyt.
Karrierje nem tört meg, azonnal befolyásos háttérember lett az újjászerveződő német sajtóban. Korábban is közeli kapcsolatban volt a közismerten erős náci múlttal bíró Henri Nannennel, a legnagyobb német lapkiadóvá lett Gruner + Jahr megalapítójával, ott bábáskodott a Stern magazin létrehozásánál, de bizalmas tanácsadója volt a sajtócézár Axel Springernek is. Egyebek között ő hozta tető alá az interjúkat John F. Kennedyvel és Lyndon B. Johnsonnal.
Stephanie zu Hohenlohe-Waldenburg-Schillingsfürst hercegnő 1972-ben Genfben halt meg. Életében nem sokat unatkozhatott.
Kiemelt kép: Ullstein Bild /Getty Images
