Ugyan a különböző kínai államalakulatok története több ezer évre nyúlik vissza, a hatalmas területet először csak a Kr.e. III. században sikerült egyetlen embernek a saját uralma alatt egyesítenie. Pedig a Kr.e. 260 körül, a Kína nyugati területein elterülő Csin állam trónörököseként világra jött Csao Csengnek kezdetben azért is meg kellett küzdenie, hogy saját alattvalói felett uralkodhasson.
Kezébe vette a hatalmat
Az a gazdag kereskedő, Lü Pu-vej ugyanis, aki már apját is trónra segítette, régensként kormányzott a mindössze 13 évesen trónra kerülő Csao Cseng helyett, és a hatalmat az ifjú uralkodó felcseperedése után sem szándékozott kiengedni a kezéből.
Cseng azonban 238-ban magához ragadta a kezdeményezést, leszámolt az özvegy királyné – és egyben Lü szeretője – klikkjével, magát Lüt pedig száműzte az udvarból. Későbbi hódításainak alapját a Csin államban végrehajtott reformjai jelentették. Központosítás, az adminisztráció leegyszerűsítése és átfogó földreform fémjelezték valódi uralkodásának első éveit. A hatékonyabban működő állam és mezőgazdaság pedig nagyobb és jobban szervezett hadsereget volt képes eltartani, amely ráadásul olyan technológiai újításokkal is ellenfelei fölé nőtt, mint a számszeríjak használata.
Ezt a félelmetes hadigépezetet pedig hamarosan a kínai területek többi állama, Jan, Han, Csao, Wei és Csu ellen fordította, és mindössze kilenc év alatt le is gyűrte ezeket. Ekkor vette fel a Csin Si Huang-ti nevet, azaz magát „az első Csin császár”-nak nevezte el, és ő lett az egyesített Kína első uralkodója.
Halhatatlanságra vágyott
A hatalmas területeken a korábbiakhoz hasonló intézkedéseket vezetett be, letörte a helyi urak hatalmát, egységes törvényeket, írást, mértékegységeket és fizetőeszközt vezetett be, miközben olyan grandiózus infrastrukturális beruházásokat is végrehajtott, mint a Gyöngy-folyó és a Jangce vízhálózatát összekötő Lingqu-csatorna, vagy a kínai nagy fal korábban elkészült szakaszainak összekötése.
A kemény kézzel keresztülvert intézkedésekkel persze a korábbi vezető rétegeket, valamint a konfuciánus vallási elitet is maga ellen hangolta, több merényletkísérletet is végrehajtottak ellene uralkodása során.
Talán ezért is lett élete második felében a halhatatlanság gondolatának rabja, az egész birodalomban kereste azt, aki valamilyen csodaszerrel meg tudja adni neki ezt az ajándékot. Ennek ellenére azonban 50 évesen, Kr.e. 210. szeptember 10-én meghalt, egyesek szerint a neki kotyvasztott, például higanyt is tartalmazó csodaszerek is hozzájárulhattak a halálához.
