Tudomány

Új módszerrel irtják a szúnyogokat Magyarországon

Felderítik a tenyészhelyeket, és olyan biológiai anyagot alkalmaznak, amely csak a szúnyoglárvákra halálos. De ha beindul az invázió, az imágók ellen vissza kell nyúlni a vegyszerekhez. Az OKF úgy nyilatkozott: a katasztrófavédelem kiemelt célja, hogy minél nagyobb arányban történjen biológiai szúnyoggyérítés.
Korábban a témában:

A koronavírus-járvány érthető módon minden másról elvonta a figyelmet, a tavasz szinte észrevétlenül suhant el mellettünk, nem tudtuk például megfelelően értékelni azt sem, hogy az idei év milyen kegyes hozzánk „szúnyogszempontból”. Az egyre durvább szárazság talán egyetlen pozitív következménye, hogy nemcsak késik a vérszívók inváziója, hanem sok helyen gyakorlatilag alig találkozni szúnyogokkal Magyarországon.

Ez persze főként az időjárásnak köszönhető, ám az is tény, hogy a szúnyoggyérítésért felelős BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) a hatékonyság növelése és az élővilág érdekében a közelmúltban új gyakorlatot vezetett be. Laikusként mondjuk úgy: kombinált módszerrel próbálja elérni, hogy a tavalyihoz hasonló rémálom ne ismétlődhessen meg.

Ugrásra készen várakoznak

A hazánkban őshonos közel 50 csípőszúnyogfaj és a három, már megtelepedettnek tekinthető jövevény több módon képes átvészelni a telet. Kifejlett, imágó formában fagymentes zugokban megbújva vagy lárvaként a vízben – fagyott felszín esetén iszapba, de akár vízinövények szárába fúrva biztosítják a gázcserét. Mindkét „módszer” sikere nagyban függ a környezeti feltételektől, a tartós, kemény fagy komoly pusztítást végez köreikben – itt írtunk erről bővebben.

A legnagyobb biztonságban a tojások vannak, hosszú szárazság, extrém hideg vagy meleg esetén is akár tíz évig képesek megőrizni fejlődőképességüket. A nőstények jellemzően olyan helyekre rakják őket, amelyeket a tavaszi áradások, nagy esők majd vízzel borítanak el:

ilyenkor egy-két hét alatt a tojásból imágó lesz, és vérszívók tömegei kezdik meg az újabb szaporodási ciklust.

Tavaly a rendkívül csapadékos május és a nyomában levonuló árhullámok évek óta szárazon lévő tenyészhelyeket, úgynevezett tojásbankokat is elöntöttek, majd az utána következő meleg paradicsomi körülményeket teremtett a vérszívóknak. Ebből táplálkozott az a rég nem látott szúnyoginvázió, aminek megfékezése hosszú és nehéz munka volt.

Idén aszály jellemzi a tavaszt, a tojások többsége még szárazon várja sorsa jobbra fordulását, és nyilván nem reménytelenül: bármikor érkezhet kiadós csapadék, ami után rövid időn belül megkezdődik a szúnyogszezon. A természet kiszámíthatatlan és megzabolázhatatlan, a vérszívókat azonban emberi beavatkozással kordában tarthatjuk.

A mindent vivő és a specialista

A régi, hatékony és mindenki által ismert módszer a vegyszeres gyérítés. Egyik hátulütője, hogy csak az imágókat pusztítja el, vagyis az újabb generáció megjelenésével oda a hatás. A másik és sokkal fontosabb hátránya, hogy a méreg nem válogat: a szúnyogok mellett más érzékeny rovarokat is elpusztíthat, mint például a muslicák vagy a repülő levéltetvek. Korábban sok hír jelent meg arról, hogy egyetlen szúnyog „megmérgezése” ezer egyéb rovart is elpusztít, azonban a mostani irtási technológiára és irtószerre ez már nem igaz.

Most olyan irtószerrel permeteznek, amelyik a legoptimálisabb hatást fejti ki, és a legkevesebb kárt okozza a természetben. Fontos változás, hogy idén már csak földi járművekről juttatják ki a kémiai szúnyogirtó szereket, minden esetben napnyugta után, emiatt a méhek és más – többségében nappal aktív – beporzók biztosan nem találkoznak a készítménnyel.

A másik lehetőség a biológiai irtás, a hatóanyag itt egy baktérium által termelt fehérje, olyan toxin, ami a szúnyoglárvák bélrendszerébe jutva aktiválódik és végez velük. De csak a szúnyoglárvákkal, minden más élőlényre ártalmatlan. Permet vagy granulátum formájában kell eljuttatni a szúnyogbölcsőnek tekinthető területekre, mivel pedig a lárvákra hat, a túlélők utódai nincsenek annyian, hogy egyhamar inváziót indíthassanak.

Hazánkban utóbbi részaránya rendkívül alacsony, ami régóta szakmai és társadalmi viták tárgyát képezi, 2018-as állásfoglalásában a Magyar Tudományos Akadémia is a biológiai szúnyoggyérítésre való áttérést szorgalmazta. Idén már az OKF is úgy nyilatkozott: a katasztrófavédelem kiemelt célja, hogy minél nagyobb arányban történjen biológiai szúnyoggyérítés.

Fotó: BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság

A helyzet dönt az aktuális fegyverről

Ez nem azt jelenti, hogy egy csapásra megszűnik a vegyszerek alkalmazása, hiszen az imágók ellen nincs biológiai módszer, végső megoldásként továbbra is szükség lesz rájuk. Hogy ez mit jelent, azt Mukics Dániel tűzoltó alezredes, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője magyarázza el a 24.hu-nak.

Amíg az időjárás megengedi, mint idén is, folyamatosan végezzük a biológiai anyag kijuttatását a már ismert és a terepen dolgozó szakemberek által újonnan azonosított tenyészhelyekre. Ha azonban a környezeti feltételek hirtelen megváltoznak, országszerte áttekinthetetlen mennyiségű pocsolya, állóvíz alakul ki, és nagy tömegű rajzás kezdődik, az imágók ellen az irtószer permetezését is be kell vetni.

Hozzáteszi, a cél természetesen nem a szúnyogok kiirtása, hanem populációjuk elviselhető szinten tartása. Nyilvánvalóan minél sikeresebb a lárvák biológiai irtása, később annál kevésbé lehet szükség mérgekre. A biológiai és vegyszeres védekezés arányát tehát mindig az aktuális helyzet dönti el, most és a jövőben is. Idén, mondhatni, szerencsések vagyunk, márciusban kezdődött szúnyoggyérítési munkája során a katasztrófavédelemnek még csak biológiai eszközöket kellett bevetnie.

Szúnyogoktól jöhet a következő járvány
A szúnyogok kórokozói másképp veszélyesek, mint a koronavírus, de állandó és egyre nagyobb fenyegetést jelentenek. Magyarországon leginkább a nyugat-nílusi láz belobbanásától lehet tartani.

Célzott csapás a szúnyogtanyákra

Hatékony biológiai gyérítést csak olyan pontos térképek birtokában lehet végezni, amelyek megmutatják, hol vannak a szúnyogok tenyészőhelyei. Ezért az elkövetkező három évben az OKF megbízásából entomológus (rovartan) szakemberek tizenöt olyan régióban végeznek szakszerű és részletes feltérképezést, ahol évről évre sok szúnyog fejlődik ki. A részletes térképek birtokában a biológiai gyérítések részarányát, valamint a kezelések hatékonyságát jelentősen javítani lehet.

Az idei évben a Duna mentén a Gönyű és Paks közötti részt térképezik fel, majd a tervek szerint következik a Duna többi szakasza, a Rába, a Tisza-tó, a Velencei-tó, a Tisza szúnyogtenyésző-helyekben gazdag részei, a Körösök és a Dráva vidéke. Ami a „gyakorlati irtást” illeti, 2020-ban elsőként a Velencei-tó nádasaiban végeztek biológiai szúnyoggyérítést, a folyadékot repülőgépekről szórták a tó nádasaiba.

A száraz tavaszi időjárásnak köszönhetően és a folyók alacsony vízállása miatt nem alakultak ki ideiglenes tenyészőhelyek, így azokra a pontokra lehet koncentrálni, ahol a szúnyogok évről évre megjelennek. Április végén a Körösöknél, egyes Tisza-holtágaknál, valamint azok környezetében légi úton juttatták ki a gyérítéshez szükséges anyagokat, a Csepel-szigetnél földi módszerrel. Egy héttel később Baranya és Bács-Kiskun megye került sorra,

és egyelőre itt a vége: a szúnyogok létszáma jelenleg sehol nem éri el azt a szintet, ami központi beavatkozást tenne szükségessé.

Egy pohár víz elég

Azokat a területeket, ahol a szúnyogok kifejlődési helyét sűrű növényzet fedi, nem lehet megfelelő hatékonysággal repülőről permetezett folyadékkal kezelni, mert a fák lombján fennakadna a minimális mennyiségben kijuttatott szer, vagyis nem jutna el a vízbe. Itt granulátumot alkalmaznak, amely könnyebben átjut a fák levelein, és így a vízbe kerül. Ezt a technológiát Magyarországon idén alkalmazzák először a katasztrófavédelem szúnyoggyérítési programjában. Az első tapasztalatok nagyon pozitívak.

A granulátum a folyadékhoz hasonlóan ugyanazt a természetes baktérium által előállított fehérjét tartalmazza, mint a folyadék, csak a szúnyoglárvákra jelent veszélyt, minden más élőlényre ártalmatlan.

Mukics Dániel kiemeli, hogy a védekezésben a lakosságra is fontos szerep hárul. Nagyon sok vérszívó ugyanis akár egy pohárnyi vízben is képes kifejlődni, a legtöbb ház körül pedig nagyon sok vízgyűjtő található. A vízzel teli vödrökben, esővíztározókban, hordókban, kaspókban, ereszekben, gumiabroncsokban, madáritatókban akár ezerszámra fejlődhetnek a szúnyoglárvák. Hetente egyszer cseréljük a vizet ezekben, vagy fedjük le, és máris nagyon sokat tettünk a szúnyoginvázió megelőzése érdekében.

Kiemelt kép: BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.