Német nemzetiségű volt, a latint pazarul forgatta, szlovákul úgy-ahogy tudott, a magyart valamennyire megértette – mégis legelsősorban magyarnak vallotta magát. Hell Miksa – még Rudolf Maximilian Höll néven – Selmecbányán született épp 300 esztendővel ezelőtt, ügyes kezű bányamérnök, feltaláló apja talán maga sem tudta pontosan, hogy 22 vagy 23 gyermeket adott-e feleségével együtt a világnak – az utókor mindenesetre már összekuszálta az adatokat.
A matematikában, azon belül is az algebrában való elmélyülés szerencsére nem állt távol a nevét a németül (egy ’e’ betű híján) „poklot” jelentő Höllről már meglett férfiként Hellre változtató Miksától. Széles körű műveltséggel rendelkezett az emberi tudás legkülönbözőbb ágaiban, 18 évesen lépett be a jezsuita rendbe, ahol bölcseleti, filozófiai és teológiai tanulmányokat folytatott, mígnem Bécsbe kerülve Joseph Franz segédeként az ottani jezsuita obszervatóriumban legkedvesebb tárgyában, az asztronómiában is megszerezhette a legfontosabb ismereteket.
Ment, ahová rendje küldte az 1751-ben immár felszentelt papot, tanított a lőcsei gimnáziumban, hosszabb-rövidebb időt töltött Nagyszombaton, Kolozsváron, Budán, de mindig visszatért Bécsbe, ahol 1755-ben Mária Terézia kinevezte udvari csillagásznak, nem mellesleg az egyetemen is tanszékvezető tanárrá lépett elő.
Nem mindenhol értékelték
Korának legnevesebb szaktudósaival tartotta a kapcsolatot és levelezett számos királyi felséggel is, köztük II. Szaniszló Ágost lengyel királlyal, aki igen nagyra értékelte az általa tervezett forgatható tetőt, amellyel obszervatóriumát segítette. Magyarországon is sorra alapította, tervezte, szerelte fel, látta el szakkönyvekkel és persze képzett csillagászokkal az obszervatóriumokat, nevéhez fűződik az egri, a budai, a nagyszombati, a gyulafehérvári és a kolozsvári csillagvizsgáló létrehozása. Bár elismerték, nem mindenhol értékelték őt megfelelően, és ennek bizony hangot is adott rendtársaihoz küldött levelében:
„Jövő hétfőn elküldöm az általam feltalált forgatható tető mintáját, melynek mértéke szerint áprilisban egy másikat készíttettem a lengyel királynak, melyet elküldtem Varsóba. Hogy milyen szívesen fogadta Lengyelország királya ezt a mintát, tisztelendő Pater Collega meg fogja tudni a bécsi latin újságokból, amelyekbe azért tétettem bele a dolog történetét, hogy a mi jó magyarjaink megtudják végre, hogyan kell bánni magukkal a tanult és érdemes emberekkel, és kárhoztassák a maguk eljárását és piruljanak amiatt, hogyan fizettek ki minket a budai csillagvizsgáló felállításakor kifejtett munkánkért, (…) még elgondolni is csúf dolog, hogy még csak meg sem köszönték, de még csúfabb, hogy e csillagda ügyében tett utazásunk költségeit sem fizették meg; vagy talán ez a szokott eljárás a magyar érdemes, tanult emberekkel? nekem, akinek egyedüli szülőföldje Magyarország, erre gondolni is arcomba hajtja a vért.”
Finn-magyar nyelvrokonság
Dacára megbízói garasoskodásának, hírneve előtte járt, ezért VII. Keresztély dán és norvég király meghívta, hogy a messzi Norvégiába utazzon, ahol egy rögtönzött obszervatóriumot felállítva megfigyelheti a Vénusz átvonulását a Nap előtt, amely lehetővé teszi, hogy a tudósok megmérjék a Nap–Föld középtávolságot.
Hell egy rendtársa, Sajnovics János nyelvész, csillagász társaságában kelt útra 1768 áprilisában, és az időjárással is szerencséjük lévén Vardøben sikeres számításokat végeztek 1769 júniusában. Sőt ennél sokkal többet is tettek, hiszen az (akkor lappoknak nevezett) számik nyelvéről megállapították, hogy rokona a magyarnak – a felfedezést Sajnovics bizonyította, de a magyarul alig tudó Hell volt az, aki egy Daans nevű őslakossal beszélgetve felhívta erre az eshetőségre tudóstársa figyelmét.
Testvéreink
Igazi jezsuita lévén (a rend mellett annak 1773-as feloszlatásig kitartott, de utána is pap maradt) rögtön az is felvetődött benne, hogy jó lenne őket a maga hitére téríteni:
„Jó Isten, ki hitte volna, hogy mi ugyanazon ősatyától való testvéreket fogunk találni a lapp népben! Magyarok, testvéreink, a mi magyar nyelvünket beszélik, a mi magyar ruhánkat hordják, a mi régi magyar atyáink szokásai szerint élnek, egyszóval, testvéreink. (…) Dicsérjük Istent testvéreink felfedezésében, akiknek talán, mint egykor Magyarországnak, e felfedezésünk útján fellobban az igaz hit fénye örök üdvösségükre az Ő csodás útjai által…”
A felfedezést elsőként Keresztély királynak jelentette, ahogy csillagászati megfigyeléseiről, a napparallaxis kiszámításáról is neki számolt be, az ezzel járó több hónapos késlekedésért viszont a nagy hírű Lalande francia csillagász az adatok utólagos módosításával vádolta meg. Bár tisztázta magát, hírnevét megtépázta az eset, és csak halála után mintegy száz esztendővel bizonyították be az igazát.
Tüdőgyulladás
Alig mérhető, mi mindenhez járult hozzá a maga szakterületén és olyanokon, ahová időnként elkirándult. Több mint három évtizeden át szerkesztette Európa-szerte híres csillagászati évkönyveit, kidolgozta a földrajzi szélesség meghatározásának módszerét és javította a hosszúságét, kísérletezett a mágneses gyógyítással, beleártotta magát a matematikába, foglalkozott fizikával, földtannal, meteorológiával, térképkészítéssel, Anonymus leírásai alapján megalapozta a magyar történeti földrajzot.
Szenvedélyes tudományszeretete okozta a vesztét is: a Bécsbe érkező török követség tagjait már nagybetegen személyesen vezette körbe az obszervatóriumban, és hosszasan magyarázott nekik; tüdőgyulladásából már nem tudott felépülni, 1792. április 14-én halt meg. Sírfeliratát egy udvari tanácsos formálta latin verssé – e szerint földi útját befejezve Hell immár a csillagok között jár, melyeket végre nem lentről, hanem fentről vizsgálhat.
