A múlt század első felének egyik legnagyobb port felverő amerikai büntetőperével kapcsolatban kis túlzással csak az áldozatok személye biztos. A Massachusetts államban található kisváros, South Braintree cipőgyárának számvivője, Fred Parmenter és egyik biztonsági őre, Alessandro Berardelli feküdt holtan az 1920. április 15-én végrehajtott támadás után; a gyilkosok 15 ezer dollár zsákmánnyal távoztak.
A szemtanúk nem sokat segítettek a rendőrségnek, a legalább négy elkövetőről csak annyit tudtak elmondani, hogy „olasznak látszottak”. A nyomozás mégis viszonylag hamar eredményre vezetett: egy gyanús autó nyomát követve a rendőrök május elején letartóztattak két, anarchista szervezetekhez köthető férfit, Nicola Saccót és Bartolomeo Vanzettit, akiket megvádoltak a rablógyilkosság elkövetésével.
Eleve bűnösként tekintettek rájuk
A nyáron kezdődő tárgyalás hamarosan nemcsak az amerikai, de a nemzetközi sajtó és közvélemény érdeklődését is felkeltette, és nem csupán a brutális kettős gyilkosság miatt. A két férfi ügyvédje, Fred H. Moore a konkrét vádak megcáfolásán kívül igyekezett a hazai és külföldi baloldali közvéleményt mozgósítani védencei érdekében, azt hangoztatva, hogy az ártatlan Saccót és Vanzettit azért fogják bűnösnek találni, mert radikális politikai nézeteket vallanak, ráadásul külföldiek.
Kétségtelenül volt igazság abban, amit mondott. Az esküdtszéket kizárólag középosztálybeli, konzervatív, fehér amerikaiak alkották, a bíró, Webster Thayer pedig az első perctől úgy viselkedett, mint aki meg van győződve a vádlottak bűnösségéről. A két férfi ráadásul nem beszélt tökéletesen angolul, a jegyzőkönyvekből kiderül, hogy sokszor nem is értették pontosan a nekik szegezett kérdéseket.
Hamar nyilvánvalóvá lett, hogy nem sok bizonyíték van a vádlottak bűnösségére. A vád ugyan rengeteg szemtanút vonultatott fel, akik látták Saccót vagy Vanzettit a bűntett helyszínén, azonban a legtöbben az első szembesítéskor még nem ismerték fel őket, csak hónapokkal később, a tárgyalóteremben lettek hirtelen biztosak abban, hogy például egy mozgó autóban, 30 méterről, néhány másodpercre látott ember milyen ruhát viselt. Az egyetlen tárgyi bizonyíték egy pisztoly volt, amely valóban azonos típusú volt a gyilkosságnál használt fegyverrel, de arra nem álltak rendelkezésre a megfelelő kriminológiai eszközök, hogy megállapítsák, az áldozatokban talált golyók ebből származnak-e.
Az ítélet: halál
A vád a bíró asszisztálásával tehát inkább Saccóék morális megsemmisítésére törekedett: felforgató eszméik mellett központi szerepet kapott a tény, hogy 1917-ben a sorozás elől Mexikóba menekültek, illetve az, hogy letartóztatásukkor úgy viselkedtek, mint akiknek valami takargatnivalója van. (Ne feledjük, az oroszországi forradalom sokkja még jócskán éreztette hatását ekkoriban, a gyanús eszméket valló külföldieket sorra utasították ki az Egyesült Államokból.)
Az esküdtszék végül bűnösnek találta a vádlottakat, Thayer bíró pedig 1921 júliusában kimondta a halálos ítéletet, de az ügy még hat évig zajlott. Időközben a világ számos országában tüntetésekkel, merényletekkel tiltakoztak az ítélet ellen, megszólalt például az 1921-es Nobel- békedíjas Anatole France is, aki szerint a kivégzés mártírt csinálna a két férfiből, az amerikai népre pedig a szégyen lemoshatatlan bélyegét sütné.
Máig nem tiszta a kép
A pernek és az ítéletnek számos feldolgozása született, és sokan próbálták meg utólag megoldani az ügyet. Bár egyértelműnek tűnik, hogy a két férfit elégséges bizonyítékok híján ítélték el, teljesen tisztán valószínűleg soha nem látunk már az ügyben. A legtöbben meg vannak győződve arról, hogy a kettős gyilkosságot egy Saccóéktól független rablóbanda követte el.
Néhány olyan vallomás is előkerült évekkel később, amely szerint Saccónak volt köze a gyilkossághoz, és a fegyver hatvanas évekbeli vizsgálata is azt bizonyította, hogy az egyik golyót ebből lőtték ki – igaz, a bizonyítékhoz sokan hozzáférhettek az eltelt években, nem zárható ki tehát a hamisítás sem.
Mindenesetre az ügy kapcsán reflektorfénybe került eljárási hibák és a fellebbezés nehézségei miatt Massachussetsben igazságügyi reformokat kezdeményeztek, ezek az 1930-as évek végén életbe is léptek, így Sacco és Vanzetti legalább áttételes formában, de mégiscsak a társadalom „jobbá tételéért” áldozhatta életét.
Kiemelt kép: Wikipedia
