Az új koronavírust, vagyis a SARS-CoV-2-t azért szokták új jelzővel illetni, mert valójában évezredek óta együtt élünk különböző koronavírusokkal. Tudósok szerint az elsők nagyjából tízezer évvel ezelőtt fejlődhettek ki, az emberekre fertőző törzsek 1890–1899 között válhattak szét az állatokon élősködőktől. Az első koronavírust az 1960-as években fedezték fel, méghozzá egy csirkében.
A koronavírusokat különféleképpen lehet csoportosítani. Jelenleg 2 alcsaládot és 4 nemzetséget ismerünk közülük, vannak, amelyek emberekre és egyéb emlősökre veszélyesek (alfa és béta), valamint olyanok, amelyek leginkább a madarakat támadják (gamma és delta). Az viszont mindegyikükre igaz, hogy nagyok (24–30 ezer bázist tartalmaz a genomjuk, ezzel a legnagyobb RNS-vírusok, amelyeket ismerünk), és gömb alakú virionjukból tüskeszerű fehérjék állnak ki. Erről kapták nevüket is:
Ezek a fehérjék mindegyik vírustörzsnél másfajták lehetnek, attól függően, hogy milyen gazdatesthez kapcsolódnak. A SARS-CoV-2 pontos felépítéséről és arról, hogyan fertőzi a gazdatestet, ebben a cikkünkben írtunk.
Jelenleg összesen 38 koronavírus fajt ismerünk, közülük 7-en fertőzhetnek embert is. A gamma és delta koronavírusok is okoztak azonban már problémát, mivel háziállatokat és haszonállatokat is megtámadhatnak. 2014-ben például az Egyesült Államokban a malacokat érintő koronavírus-járvány miatt a disznóhús termelése 4,2 százalékkal csökkent. A vírus marhára is veszélyes lehet, náluk elsősorban hasmenéses tüneteket okoz. Háziállatok közül a macska is elkaphatja a vírus egyes fajtáit, de ritkán lesz tőle nagy baja, egyetlen halálos törzset ismerünk rájuk nézve. A kutyánál is hasonló a helyzet.
Három koronavírus ölhet embert
A hét, emberekre is fertőző fajta közül négy csupán enyhe tüneteket okoz, három viszont halálos kimenetelű is lehet – ide tartozik a most pusztító COVID-19 járványt okozó SARS-CoV-2 is. Az ártalmatlanabb négyet folyamatosan detektálják emberekben, általában megfázásos tüneteket produkálnak, és nem tartanak ki néhány napnál tovább. Elsősorban gyerekeket és időseket fertőznek, de náluk sem okoznak különösebb bajt. Az általuk beindított „járvány” télen élénkül fel, nyárra pedig elcsendesedik. Ezek ellen előbb-utóbb az ember immunitást szerez, azaz átesik a fertőzésen, és legközelebb kisebb eséllyel kapja majd el.
Koronavírus először 2003-ban okozott komolyabb gondot járványügyi szempontból, amikor a kínai Kuangtung tartományban felütötte a fejét a SARS, vagyis a Severe Acute Respiratory Syndrome, Súlyos Akut Légzőszervi Szindróma. A fertőződés légúti panaszokkal, súlyosabb esetben tüdőgyulladással járt, összesen nagyjából 8 ezer megbetegedést okozott, amíg 2004-ben végül alább nem hagyott. A halálozási arány 10 százalék alatt maradt. A kutatók szerint az emberre is veszélyes vírusfajta cibetmacska vagy nyestkutya átadásával denevérek kórokozójából mutálódott.
2012-ben aztán újabb koronavírus kezdte el fenyegetni az embereket: Szaúd-Arábiában jelent meg a MERS, vagyis a Middle East respiratory syndrome coronavirus, magyarul közel-keleti légúti szindróma. Ez már kicsit nagyobb „karriert” futott be, mint egy évtizeddel korábbi rokona, hamar elterjedt a Közel-Keleten, majd megjelent Észak-Afrikában, az Egyesült Államokban, és Európa néhány országában is. Elsősorban légúti és emésztőrendszeri panaszokat okozott. Kutatók szerint tevék és denevérek közrejátszásával juthatott el az emberre.
A denevéreket teszik felelőssé a legújabb koronavírus, a SARS-CoV-2 megjelenéséért is, ami genomját tekintve inkább hasonlít a SARS-hoz, mint a MERS-hez. Az biztosnak látszik, hogy a denevéreken jelen lévő koronavírus egy tovább mutálódott változatáról van szó, de egyelőre nem tudni, hogy milyen állat közvetítésével került át denevérről emberre. A járvány 2019 végén a kínai Vuhanból indult, és jelenleg szinte minden egyes országban tombol.
Nem mindegy, hol kezd szaporodni a vírus
Az, hogy a koronavírus mennyire súlyos betegséget okoz, több mindenen múlik, de a legfontosabb mégis az, hogy a szervezet mely területét támadja. Az enyhébb koronavírus-fertőzések rendszerint megállnak a felsőbb légutaknál, és a torokban, az orrban próbálnak szaporodni. A három veszélyes fajta azonban lefelé indul, és a tüdőt, a hörgőket rohamozza meg, ebből következik, hogy veszélyesebb is, hiszen létfontosságú szervünkről van szó. Az sem mindegy, hogy a vírus milyen tüskefehérjéket gyárt, ezen is múlhat ugyanis, hogy milyen sikeresen csatlakozik hozzá az emberi sejtekhez.
A legpusztítóbb koronavírusok egyértelműen zoonótikusak, ami azt jelenti, hogy állatról kerültek át valahogyan az emberre. Egy friss kutatás szerint ennek az lehet az oka, hogy sokkal közelebb élünk különféle állatokhoz, mint régen, irtjuk az élőhelyeiket, emiatt ők is kénytelenek megváltoztatni a szokásaikat. Ezért lehet, hogy a hozzánk leginkább alkalmazkodott, városi állatok, mint a patkányok vagy a denevérek, ilyen pusztító kórokat is hordozhatnak.
A most fertőző koronavírus súlyosságát sem az adja, hogy annyira halálos lenne: a jelenlegi adatok szerint 3,4 százalékos a halálozási arány, ami valószínűleg ennél még alacsonyabb is, tekintve, hogy az enyhe tünetek miatt sokan nem fordulnak orvoshoz. Ez az influenzához hasonlítva még mindig lényegesen magasabb, de a SARS halálozási aránya például 9,6 százalék volt, a MERS-é pedig 34,4 százalék. A SARS-CoV-2 pontosan azért tudott ennyire elterjedni, mert a lakosság nagy részén tünetmentesen, vagy enyhe, influenzaszerű tünetekkel söpör végig mindenhol, emellett pedig kifejezetten fertőző, egy ember 2–3 másiknak is át tudja adni a vírust, méghozzá még azelőtt, hogy a tünetei egyáltalán megjelentek volna.
A probléma ezúttal inkább az, hogy szinte semmit nem tudunk a vírusról, az Európai Kutatási Tanács magazinjában megjelent interjú szerint a 2003-as SARS-járványig nem is igazán finanszírozták a koronavírusos kutatásokat, mert nem találták elég érdekesnek azokat. Ezen kívül nincs sem a tüneteket enyhítő biztos gyógyszer, sem védőoltás a járvány megfékezésére. Ráadásul attól függetlenül, hogy a halálozás nem kiemelkedően magas, sok betegnek van szüksége kórházi ellátásra.
Annak ellenére, hogy kutatók évek óta figyelmeztetnek: a globalizáció miatt világjárványok várhatók, úgy tűnik, egyáltalán nem vettük komolyan a helyzetet, és nem tettünk semmit a felkészülés érdekében. Ez hozzájárul most ahhoz, hogy a COVID-19 ilyen gyorsan tud végigsöpörni az egész bolygón.
Főkép: NIAID-NIH / Phanie / Phanie via AFP
