A középkori angol irodalmat tanulmányozó Diane Watt által vezetett kutatás kimutatta, hogy az apácazárdák lakói igen fontos vallási iratokat, leveleket és verseket alkottak már a VII. századtól kezdve – vagyis jó 700 évvel az 1342-ben született és a középkori misztikus női irodalomban úttörőnek tartott Norwichi Julianna tevékenysége előtt (Az isteni szeretet kinyilatkoztatásai című könyve magyarul is olvasható, Jel Kiadó, 2013).
A projekt részeként Watt professzor és kutatótársai európai könyvárakban őrzött ritka kéziratokat vizsgáltak, köztük egy VIII. századi Szent Gergely-hagiográfiát. Korábban úgy hitték, egy, az angliai Whitbyből származó ismeretlen szerzetes alkotásáról van szó, ám az új kutatás szerint az ottani, egy apátnő által vezetett „dupla kolostorban” szerzetesek és apácák is éltek, s az utóbbiak közös írása volt a szentéletrajz.
Az irodalomtörténész a női irodalom eddigi „észrevétlenségét” részben azzal magyarázza, hogy a viking rajtaütések sokkal gyakrabban érték az apácazárdákat, így az itteni kéziratok is megsemmisültek. Az is kiderült, hogy a férfi szerzők sok esetben „felülírták” a nők által már korábban megalkotott szövegeket. A kutatás eredményeiről új könyvében adott számot a kutatás vezetője (Women, Writing and Religion in England and Beyond, 650–1100, Bloomsbury Academic, 2019).
Az angol női irodalom, úgy tartják, a késő középkorban kezdődött. Kutatásunk azonban felfedi, hogy már a kora középkorban is részt vettek a nők számos szöveg megalkotásában, összeállításában, továbbá levéltári és írnoki feladatokat is elláttak. Ennek a felfedezésnek mind a hagyományos irodalomtörténet, mind a feminista irodalomelmélet szempontjából különös jelentősége van
– nyilatkozta Watt professzor a BBC Historynak.
