Az ókori kelet manapság legismertebb irodalmi alkotása és mitológiai gyűjteménye, a Gilgames-eposz jelentős hatást gyakorolt megtalálásától és lefordításától, vagyis a XIX. század második felétől, de még inkább a második világháború utáni évtizedektől, amikor a tudományos közleményeken túl a kultúra számos területén nyomot hagyott.
Az eposz egy mitológiai, de történeti személyként is létező – hiszen a sumer királylistákon szereplő, valószínűleg a Kr.e. 27–26. század körül Uruk sumer városban uralkodó – hős, Gilgames tetteit meséli el. A számtalan variációban és ókori nyelven, illetve nyelvjárásban, ékírásos táblákon fennmaradt eposz sumer történetekre vezethető vissza, az első, egybefűzött és többé-kevésbé egységes történetként tálalt verzió a Kr. e. XVIII. század körül keletkezhetett. A sok, töredékben megmaradt szövegrészből állítottak össze a Kr. e. XIII–X. század környékén egy új, 12 táblán rögzített eposzgyűjteményt, amelyben Gilgames és barátja, Enkidu kalandjait kísérhetjük végig a földi életben és az alvilágban.
Az özönvíz hajósa
A 11. táblán szerepel Ut-napistim, az özönvíz hajósának története, akivel Gilgames az örök élet keresése közben találkozik. Bár Gilgames a segítségét kérve hiába próbálkozik a halhatatlanság elnyerésével – nem sikerül ébren maradnia, amikor e próbát kellene kiállnia –, s az ifjúság füvét is ellopja tőle fürdés közben egy szemfüles kígyó, megtudja, miként sújtotta az emberiséget az özönvíz, hogyan menekülhetett meg Ut-napistim és vele a földön élő fajok.
Mindebben jelentős szerepe volt az istenek csalárdságának, legalábbis Martin Worthington, a Cambridge-i Egyetem docense szerint, aki nemrég megjelent könyvében az eredeti szövegek elemzésével jutott erre a következtetésre. A St. John’s College oktatási igazgatója, a sumer nyelv és az akkád nyelvjárások, az asszír és a babiloni szakértője, a mezopotámiai irodalom és gyógyítás kutatója Éa’s Duplicity in the Gilgamesh Flood Story (Routledge) címmel tavaly év végén írt könyvet, amelyben részletesen kifejti érveit.
Csőstül hull az áldás
A Kr. e. 700 körülre datálható és jelenleg a British Museumban őrzött 11. táblán Éa, a mélység és a vizek ura azt mondja Suruppak uralkodójának, Ut-napistimnek: építsen bárkát, mielőtt az istenek döntése nyomán rettenetes özönvíz pusztítja el az emberiséget, és meneküljön el minél előbb. Mikor Ut-napistim értetlenkedik, és azt kérdezi, milyen indokkal szolgáljon a tettére az embereknek, az isten így szól hozzá:
Emberfia, ezt mondd, ha kérdik: Úgy látszik, Enlil megneheztelt reám, többé nincs maradásom városotokban – mint szögezném tovább Enlil földjére arcom, ha már Gazdám haragja üldöz? Őseim-látta földre térek, a tenger partján megtelepszem, ott lakozom majd Éa mellett, ki uram és pártfogóm lészen! Ne féljetek, csőstül hull áldás reátok, ha elmegyek innét; szerencse szerencsébe botlik; azt se tudjátok már a végén mit is kezdjetek özönével: madarak, halak sokasága nyüzsög a légben, a vizekben – hát még ha búzaszem-esővel paskol egy szép napon reátok a sötétedés fejedelme.
(Rákos Sándor fordítása, Kriterion, 1986, 126. oldal. A fordításhoz jegyzetet fűző Komoróczy Géza szintén jelzi a szöveg kétértelműségét.)
A kutató szerint azonban ezek a bevett és a modern fordításokban rendre hasonlóképpen előkerülő gondolatok a valóságban másként hangzanak, Éa sokkal kétértelműbben fogalmaz. Szemben például a bibliai Noé történetében a bárkaépítés nehézségeivel, Suruppak népe kezét-lábát törve igyekszik segíteni Ut-napistimnek feladata teljesítésében, hiszen rajta keresztül az amúgy aszályos időszaktól szenvedő népnek azt ígéri az isten: ahogy megszabadulnak Ut-napistimtől, csodálatos bőség köszönt rájuk. Nem jönnek rá azonban arra, hogy ez a kilencsoros szövegrész maga is egy gondosan ácsolt átverés, így is, úgy is értelmezhető, kinek-kinek a szája íze és meggyőződése szerint.
A legkorábbi fake news?
Úgy tűnik, mintha Éa üzenete ételesőt ígérne, rejtett jelentése szerint azonban az özönvízre figyelmeztet. Miután megépül a bárka, Ut-napistim és a családja felmászik a fedélzetre, és egy sereg állattal együtt túléli a katasztrófát. Mindenki más megfullad.
Már az emberiség e mitológiai időkbe vetített korszakában is elkezdődött az információ és a nyelv manipulálása. Talán a fake news legkorábbi példájára bukkantunk
– hangsúlyozza a cambridge-i kutató.
Az interpretáció a közösség szempontjából pozitív és negatív is lehetett, Ut-napistim segítői viszont úgy döntöttek, a pozitív végkifejletet választják. Babiloni nyelvjárásban a trükkös kilencsoros üzenetből kettő például így hangzik: ina šēr(-)kukkī / ina lilâti ušaznanakkunūši šamūt kibāti, ami annyit tesz: „pirkadatkor kukku-lepény lesz / este búzaesőt bocsát le reátok”. Ugyanezek a szavak azonban a következőt is jelenthetik: „pirkadatkor sötétséget bocsát rátok / (majd) az éjt megelőző szürkületben olyan sűrű esővel záporoz, mint a búza(szem)”. Egy másik értelmezés szerint az első sor a következőképpen is szólhat: „ráolvasások és szél-démonok révén” fogja létrehozni az istenség az elemi erejű záport.
A többféle jelentés magyarázata, hogy fonetikailag azonos kifejezések különböző módokon „hallhatók”, részben a befogadó prekoncepciói szerint. A kutató ezt az angol nyelv két kifejezésével világítja meg: az „I scream” és az „ice-cream” a fülnek ugyanúgy hangzik, miközben radikálisan eltérő a jelentésük („sikítok”, illetve „jégkrém”). A nyilvánvaló pozitív jelentés mellett Éa szavaiból több negatív is kibogozható, amelyek mind egy közelgő katasztrófával riogatnak. Nem véletlen, hogy Éát fortélyos, ravasz, sőt csaló istenként tartották számon a mitikus történetekben, itt sem hazudtolja meg hírét:
tényleg a szavak mestere, képes arra, hogy több szimultán jelentést egyetlen kétszínű kijelentésbe sűrítsen
– vonja le a következtetést Martin Worthington.
Éhező istenek
A kutató arra is magyarázatot ad, miként lehetséges, hogy az isten hazudott az özönvíz hősén keresztül az embereknek. „A babiloni istenek csak úgy maradhatnak fenn, ha az emberek etetik őket. Ha az emberiséget elpusztítják, az istenek éhezni fognak. Éa isten annak érdekében manipulálja a nyelvet, és hamis látszatot keltve azért veszi rá őket, hogy akaratának megfelelően cselekedjenek, mert érdekei ezt diktálják. Rengeteg modern párhuzamot tudnánk felsorolni!”
A Gilgames-eposz különféle töredékeit több ütemben, az 1850-es évektől Austen Henry Layard, Hormuzd Rassam és W. K. Loftus találta meg, az özönvíz történetének felfedezése és megfejtése George Smith angol asszirológus nevéhez köthető, aki 1872-ben állt elő nyilvánosan a fordítással. Felfedezése hatalmas feltűnést keltett a nyilvánvaló bibliai hasonlóságok és persze a különbségek miatt is. Ezzel együtt a tudósok úgy gondolják, már az ókori görögökre is nagy hatást gyakorolt a Gilgames-történet, egyes elemei feltűnnek az Iliászban és az Odüsszeiában, Ailianosz szofista filozófus pedig Az állatok természetéről című művében egy anekdotát is feljegyez Gilgames születéséről.
Bár a mai angol nyelv fake news kifejezésének első, ilyen értelmű használata csupán a XIX. századig vezethető vissza, kutatók szerint már az ókorból ismerünk számos olyan példát, amely hamis információ szándékos és széles körű terjesztését foglalta magában. Ha történeti példát keresünk, a kádesi csata értelmezése az egyik legrégebbi feltárt eset: a Kr. e. 1274 körül bekövetkezett csatában az egyiptomiak és a hettiták csaptak össze, a legjobb esetben is döntetlennek beillő eredménnyel, ám II. Ramszesz fáraó feliratai és sztéléi hatalmas egyiptomi győzelemmel dicsekednek. Gilgames története azonban arra mutat rá, hogy az emberiség kulturális emlékezetében minden bizonnyal ennél is régebbre nyúlik vissza a hamis hír terjesztésének tradíciója.
Kiemelt kép: Özönvíz. Francis Danby festménye 1840-ből. Forrás: Wikipedia
