Tudomány bbc history

Csaknem halálos volt az első űrséta

Korábban a témában:

A szovjetek nem csak az első műhold fellövésével és Jurij Alekszejevics Gagarin repülésével előzték meg kezdetben az amerikaiakat az űrversenyben. Az első űrhajós fellövése után mindkét szuperhatalom következő célpontja a Hold felszíne volt, ehhez azonban először meg kellett alkotni a felszerelést, amellyel sikeresen elhagyható volt az űrkabinok viszonylagos biztonságot nyújtó belseje.

Az első ember a nagy fekete semmiben

A fejlesztés gőzerővel zajlott, a két fő problémát az abszolút nulla fok közeli hőmérséklet és a szinte nem létező nyomás körülményei között is túlélést biztosító szkafander, illetve az űrkabinból ki- és bejutást lehetővé tevő zsilip megtervezése jelentette. Ha nincs a nagy verseny, a mérnökök valószínűleg hosszasan tesztelik a kifejlesztett eszközöket.

De erre nem volt idő, így a Voszhod-2 küldetése előtt csupán egy, ember nélküli próbarepülés történt, de a földi irányítás a zsilip üzembe helyezése után elvesztette a kapcsolatot a felbocsátott űrhajóval.

55 éve, 1965. március 18-án, némi barkácsolás után mégis elindult útjára Pavel Beljajev parancsnok és Alekszej Leonov űrhajós. Utóbbi egy Föld körül megtett kör után azonnal hozzálátott az űrséta végrehajtásához. A felfújható zsilipen keresztül ki is lépett a nagy fekete semmibe, elsőként az emberiség tagjai közül. Az ötméteres, a rögzítést és az oxigénellátást biztosító „köldökzsinór” végén Leonovot természetesen teljesen hatalmába kerítette az élmény. „A Föld abszolút kereknek látszott. Azt hiszem, azelőtt nem is tudtam igazán, mit jelent az a szó, »kerek«, amíg nem láttam a Földet az űrből” – mondta később.

Leonov az 1965. március 18-ai űrsétán. Fotó: RIA Novosti / Sputnik

Az „igazi” kaland

A kiszabott néhány perc hamarosan letelt, és mint kiderült, ekkor kezdődött az igazi kaland. A hatalmas nyomáskülönbség miatt ugyanis Leonov szkafandere felfúvódott, így pedig már nem tudta magát visszapréselni a zsilipbe. Az űrhajós a központtal való egyeztetés nélkül rögtönzött: elkezdte leengedni a ruhából a nyomást, ezzel persze az éltető levegőt is.

Végül az ájulás határán, izzadságban úszva sikerült visszamásznia a zsilipbe, majd becsuknia az ajtót.

De itt nem értek véget a megpróbáltatások. Műszaki és emberi hibák miatt a Voszhod-2 Kazahsztán helyett kétezer kilométerrel arrébb, az Urál hegység áthatolhatatlan fenyőerdeiben ért földet. Mivel a mentőhelikopterek nem tudtak itt leszállni, a két űrhajós két napot várt a mentőcsapatra a közismerten kellemes március közepi orosz klímában, Leonov állítólag éjszaka látta a körülöttük somfordáló farkasok parázsló szemeit.

A történet végül mégis jól végződött, az úttörő űrhajósok túlélték a küldetést, a Szovjetunió újabb győzelmet aratott az űrversenyben (az első amerikai űrsétára 1965 júniusában került sor). A tervezési gondok azonban azt jelentették, hogy a Hold meghódításához a tapasztalatok alapján teljesen új űrhajóra lett volna szükség, a késedelem pedig megnyitotta a kaput az Apollo-program számára.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.