Tudomány

Nem hiszi el, mi segíthet a Parkinson-kór kezelésében

A fizioterápia majdnem minden betegségnél fontos része a kezelésnek vagy a felépülésnek, és úgy tűnik, nincs ez másképp a Parkinson-kórral sem. A japán Fukuoka Egyetem kutatói most egy előzetes kísérlet során megfigyelték, hogy a pingpong milyen hatással van a Parkinson-kórban szenvedők állapotára, és kiderült, hogy a beszédben, a kézírásban, az öltözésben, a felkelésben és a sétában is rengeteget segíthet a sport számukra.

„A pingpong alapvetően egy olyan aerob sport, ami az általános populációban is javítja a kéz-szem koordinációt, a reflexeket, és stimulálja az agyat” – mondta Ken-ichi Inoue, az egyetem kutatója és a tanulmány egyik szerzője. „Szerettük volna megnézni, hogy a Parkinson-kórban szenvedőknek is ugyanígy hat-e a sport, és érzik-e az előnyeit.”

A Parkinson-kór egy olyan betegség, ami globálisan 6 millió embert érint – írja a Treehugger. Az Alzheimer-kór után a második leggyakoribb neurodegeneratív betegség. Az egyik neurotranszmitter agyi vegyület, a dopamin termelésének leállása okozza. A dopamin nemcsak boldogsághormon, hanem közvetíti az agynak a mozgásért és koordinációért felelős részébe a jeleket. Ezért a betegség remegéssel, általános mozgáslassulással, a végtagok merevségével, rossz testtartással, járási problémákkal és rossz egyensúly- és beszédképességekkel jár.

Kép: Getty Images

A Fukuoka Egyetem egyelőre csak egy nagyon alacsony résztvevőszámos kutatást csinált, mindössze 12 embert (átlagosan 73 évesek) figyelt meg, akiknek enyhe vagy közepesen súlyos volt a betegségük. A résztvevőket először letesztelték, hogy kiderüljön, mennyire súlyos a betegségük, aztán heti egyszer pingpongozniuk kellett az egyetemen. A teszteket elvégezték három és hat hónap múlva,

a résztvevőknek összesen hat hónapig kellett heti egyszer pingpongozniuk.

A kutatásban kiderült, hogy három és hat hónap között az alanyoknál komoly előrelépés történt a beszéd, a kézírás, az önálló felöltözés, felkelés az ágyból, valamint a sétálás területén. Ugyanígy fejlődést mértek az arckifejezések használatánál, a testtartásnál, a mozgáslassúságnál, valamint a résztvevőknek kevesebbet remegett a keze.

Bár a kutatás egyelőre tudományosan nem számottevő, jól mutatja, hogy egy nagyobb kutatást is érdemes a témában végezni, és megnézni, hogy így is lehet-e reprodukálni a végeredményt.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik