Mára az ünnepeket megelőző időszak sokaknak az idegességről, az ajándékok vadászatáról szól, ilyenkor sokakban fogalmazódik meg a kérdés: egyáltalán miért szokás karácsonykor ajándékozni?
A válasz nem egyszerű, hiszen nem tudni pontosan, hogy a hagyomány honnan is eredeztethető. A történelmi bizonyítékok arra utalnak, hogy a gyerekek megajándékozása eredetileg sem a jó, illetve rossz magatartástól függött, sőt valószínűleg nem is igazán a keresztény szokásokból táplálkozik.
A december közepi-végi ajándékozás már jóval a kereszténység létrejötte előtt, az ókorban is szokás volt: a rómaiak a Szaturnusz isten tiszteletére rendezett szaturnália során is meglepték egymást.
Keresztény körökben eredetileg újévkor ajándékoztak, a 4. századra azonban a szaturnáliából megszületett a karácsony, így sok helyen a hagyomány elkezdett a korábbi szaturnália végéhez, december 25-éhez kötődni. Ezzel nagyjából egy időben Szent Miklós (Mikulás) története is népszerűvé vált, bizonyos régiókban az ő napja, december 6-a lett az ajándékozás ünnepe.
A reformáció idejére már Európa-szerte megajándékozták a gyermekeket karácsonykor, fontos azonban, hogy ekkoriban az ajándékok még messze nem voltak olyan fontos részei az ünnepnek, mint manapság.
A napjainkra jellemző nagy ajándékozás csak a 19. században kezdett megszokottá válni. A gyakorlat ekkoriban terjedt el az Egyesült Államokban, ami egybeesik az amerikaiak ünnepének átalakulásával. A korszakban a karácsony a fiatal férfiak számára sok esetben a duhajkodásról szólt, az elit pedig azt akarta, hogy Jézus születését jóval békésebb, otthoni körülmények között ünnepeljék.
A 19. század második felére már az ajándékozás elsősorban nem december 6-án, Szent Miklós napján, illetve január elején zajlott, hanem karácsonykor. A szokás megerősödésében óriási szerepe volt a gazdasági szereplőknek is, akik felismerték az ünnepben rejlő üzleti lehetőséget.
Kiemelt fotó: iStock
