A Chew-folyó völgyében 2019 elején talált normann érmekincs – mintegy kétszáz éve a legjelentősebb ilyen lelet – csaknem 2500 ezüst aprópénzt tartalmaz, szinte pontosan a felük az 1066. október 14-én Hastingsnél megölt II. Harold angol királyhoz köthető, a másik felük a győztes Hódító Vilmoshoz. Három különleges pénzérmén ráadásul mindkét uralkodó mintái előfordulnak, valószínűleg nem sokkal Harold veresége és halála után verték őket.
Elképzelhető, hogy a pénzverő bizonytalan volt abban, mi lesz az események kimenete, tekintettel a Vilmos uralmával szembeni erős angol ellenállásra.
Egy penny már csak fél penny
Vilmos megkoronázása, 1066 karácsonya után furcsa háború bontakozott ki, majd 1067. december elején az új király délnyugati támadást indított, „amerre ment, mindent feldúlt”, a hadjárat tetőpontja Exeter 18 napos ostroma volt. A pénzlelet kontextusát 1067-ben kell keresnünk: a főbb városokban a pénzverőknek folytatniuk kellett tevékenységüket, az új mintán Vilmos fejével, ám probléma esetén a régi pénznyomóhoz nyúltak, hogy a kibocsátásban ne legyen fennakadás.
Az érmekincs e köztes pillanatot ragadja meg, valószínűleg az Exeter felé nyomuló normann sereg elől rejtették a földbe, Bath városától délre. Az óangol állam egyik legérdekesebb vonása volt a kifinomult pénzverés, Wendoveri Roger krónikás beszámolója szerint 973-ban I. Edgár angol király
új pénzverést rendelt el az egész országban, mivel a pénzrontás miatt a régi oly értéktelen volt, hogy egy penny a mérlegen épphogy csak félpennyt nyomott.
A numizmatikusok úgy vélik, a X. századi királyok ezután hatévente verettek új pénzérméket, az inflációhoz igazított ezüsttartalommal, ami a legfejlettebb metódusnak számított Nyugat-Európában.
Nélkülözhetetlen segítség
A pénzérmék egyre nagyobb pontossággal meghatározott kora a fontos, ám eddig árnyékba borított események sűrűjébe vezeti a tekintetünket. A 2003 óta talált nyolc nagyobb viking pénzlelet közül a Watlingtonnál felszínre hozottat közvetlenül Nagy Alfréd a vikingek ellen aratott 878-as edingtoni győzelme után temették a földbe. Tizenhárom érme az egymás oldalán ülő wessexi király Alfrédot és a merciai király Ceolwulfot ábrázolja, ami kétségkívül egy szövetség bizonyítéka, habár ezt az Angolszász krónika elleplezi, és Ceolwulfot „egy esztelen királyi lovagnak” titulálja.
A 2007-ben megtalált harrogate-i leletegyüttes abból a korból való, amikor Æthelstan wessexi király 927 nyarán befejezte az angolszász királyságok egyesítését. A pénzek között akadnak szamarkandi (ma: Üzbegisztán) dirhamok, ami jól jelzi a viking kori kereskedelem kiterjedését. Mindkét felfedezés a fémdetektoros kutatásnak köszönhető, csakúgy, mint a 3500 darabos, összesen 5,1 kilogramm súlyú, rendkívüli staffordshire-i kincs – az eddig talált legnagyobb angolszász arany- és ezüstlelet –, ezért nehéz lenne eltúlozni e kutatási ág jelentőségét abban, hogy az elmúlt 20 év alatt mennyi információ birtokába jutottunk a korról.
Mindezek szabadon hozzá is férhetők a British Museum és a Walesi Nemzeti Múzeum által létrehozott weboldalon, melyen az angol és walesi terület összes ilyen, véletlenül – detektorral, amatőr kutatók, túrázók, kertészkedők stb. által – megtalált leletét rögzítették. A folyamatosan bővülő projekt bárki számára korlátlanul böngészhető, ami páratlan forrásanyagot nyújt a helytörténészeknek.
