„Hamar rájöttünk, hogy Németországban a tudásból kell megélnünk, nem az olyan erőforrásokból, mint a szén vagy a földgáz” – mondta Jörg Schneider Berlinben, a Német Kutatási Alapítvány (Deutsche Forschungsgemeinschaft) nemzetközi kapcsolatainak vezetője a sajtónak tartott előadásában, miközben a városszerte folyt a berlini fal leomlásának 30. évfordulójával összekötött Berlini Tudományhét.
Az eseménysorozatra tudományos szempontból a Falling Walls konferencia tette fel a koronát, ahol a világ vezető kutatói szólaltak meg, és ismertették a szakterületüket negyed órás, TED talk-szerű előadásokban. Olyan nagykutyák érkeztek a német fővárosba, mint Shep Doeleman, az első feketelyuk-fotót elkészítő kutatócsoport vezetője, Faith Osier, a Heidelberg Egyetem kutatója, aki a malária elleni védőoltással kísérletezget, Meredith Whittaker, a Google Open Research kutatócsoportjának alapítója, vagy Mark Post, aki megalkotta a világ első laboratóriumban növesztett húspogácsáját.
Ott sikeres a tudomány, ahol kommunikálják is
A Falling Walls konferencia egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a nagyközönséget érdekli a tudomány, ha érdekesen tálalják: a rendezvénysorozat húsz évvel a berlini fal leomlása után indult el, és még most, tíz évvel később is jól működik – sőt, népszerűbb, mint valaha. „A konferencia gerince az, hogy a nézőknek élvezhetők és érthetők legyenek az előadások” – mondta el Sebastian Turner, a Falling Walls Alapítvány alapítója. „Ezért van az, hogy az előadások csak 15 percesek, és a témákat brutálisan keverjük, hogy ne legyen unalmas. A konferencia célja, hogy a közönség számára a lehető legnagyobb élményt nyújtsa.”
Ez sikerül is: a 2019-es konferencián például a nézők rántott rovarokat kóstolhattak, mozgathattak robotkezet Berlinből Münchenben, és találkozhattak egy olyan fiúval, akinek egy apró implantátum segített visszaadni a járóképességét. Az előadásokat nagyjából úgy kell elképzelni, mint a híres TED előadásokat, azzal a különbséggel, hogy egy fokkal szűkebb a tematikájuk: tudományos és a tudományhoz kapcsolódó művészeti projektekről szólnak, méghozzá
Ez a konferencia az átlagembernek szól
Németországban nagy hagyománya van a multidiszciplináris tudományos konferenciáknak, de ezek főleg németül zajlanak, és a tudományos közösségnek, vagy a támogatásokat adó kormányzati szerveknek szólnak, nem az átlagembernek. A cél nem a szórakoztató ismeretterjesztés, hanem az eredmények ismertetése, és a meggyőzés, hogy érdemes további pénzt és energiát fektetni a kutatási témába.
Aztán akadnak még olyan monodiszciplináris, azaz egyetlen témát körbeölelő konferenciák, amik már angolul zajlanak, de egy nagyon kis réteget érdekelnek – hiszen a téma speciális, az előadásmód pedig még mindig nem a nagyközönségnek szól. Turner és kollégái úgy érezték, itt az ideje, hogy a tudományos réteg leereszkedjen az elefántcsonttoronyból, és elkezdje kommunikálni az eredményeit azoknak, akik gyakorlatilag finanszírozzák a munkájukat: az átlagembereknek.
Ezért alakult meg a Falling Walls: az alapítók évről évre igyekeznek a tudományos világ krémjét bevonzani Berlinbe, és tréningezni őket arra, hogyan tudják negyed óra alatt megfogni a közönség figyelmét. Felix Rundel, a Falling Walls Alapítvány ügyvezető igazgatója elmondta, hogy van, amikor úgy kell összerakni egy előadást a tudósokkal, de akad, amikor az illetők már komoly előadói stílussal rendelkeznek, és semmi szükség arra, hogy az alapítvány segítsen nekik.
Az előadókkal szemben három és fél elvárása van a szervezőknek, méghozzá a következők:
- legyen kiemelkedően jó hírneve a tudományos szférában,
- legyen olyan kutatási területe, amelyen áttörést ért el,
- tudjon jól kommunikálni,
- és ha lehet, ne legyen 50 fölötti fehér férfi.
A szervezők ugyanis törekednek arra, hogy a nemek és rasszok közötti egyensúlyt is fenntartsák: az előbbi kategóriában már egész jól megy a dolog, az utóbbiban viszont még vannak hiányosságok. Ez részben a kiválasztási módszereken is múlik: ahhoz ugyanis, hogy valaki bekerüljön az előadók közé, kutatóintézetnek kell ajánlania, és erre a Falling Walls rendezőinek nincs ráhatása.
Startupok és fiatal kutatók is szerepet kapnak
A konferencia mellett az elmúlt években folyamatosan bővült a Falling Walls koncepciója: a Falling Walls Lab egy tudománykommunikációs verseny, ahol fiatal kutatók mutathatják meg az ötleteiket a világnak, a Venture a tudományos kutatásokon alapuló startupoknak ad lehetőséget, hogy támogatást kapjanak, a Circle a világ ötven kulcsfontosságú döntéshozóját hozza egy tető alá, hogy megvitassák a jelen legnagyobb tudományos problémáit, az Engage pedig a tudománykommunikáció, a tudomány és a közönség közötti kapcsolat szorosabbá fűzéséért dolgozik.
A konferenciáknak szándékosan nincs kiemelt témája, bár idén jórészt a szabad gondolkodás védelmére fűzték fel az előadásokat és az átkötő szövegeket, ami a populista vezetők előretörése miatt egyre fontosabb problémának tűnik. Az első előadó, Timothy Garton Ash, az Oxfordi Egyetem történésze Magyarországot például az Egyesült Államok mellé, Orbán Viktort pedig Donald Trumppal egy szintre emelte – már ami a falépítéshez kötődő lelkesedésüket illeti.
A konferencia azt nyújtotta, amit ígért: minőségi, izgalmas előadásokat a tudományos szféra szupersztárjaitól, és rengeteg lehetőséget adott arra, hogy az érdeklődők kérdezzenek a kutatóktól, és közelebb kerüljenek azokhoz a témákhoz, amelyek érdeklik őket. 16 világhírű tudós mutatta be a munkáját a tudományos szféra minden területéről – még a társadalomtudományok világából is, pedig az ilyen rendezvényekről ezek rendszerint kiszorulnak. Az idei téma pedig itthon különösen megfontolandó: a tudományos szabadság és a szabad gondolkodás nélkül lehetetlen fejlődni.
