Az Atlanti-óceán déli részén az elmúlt évtizedekben óriási bajba kerültek a hosszúszárnyú bálnák: a természetvédők az 1960-as években elkezdték észrevenni, hogy a populációjuk drámaian csökkenni kezdett. A 20. század végére a területen mindössze 450 bálna maradt, a számítások szerint 250 ezer állatot kaptak el és gyilkoltak le az 1900-as évek elején 12 év alatt – olvasható egy sajtóközleményben.
Az 1960-as években már az egész faj egyedszáma lecsökkent, ezért az 1980-as években a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság moratóriumot adott ki az összes kereskedelmi célú bálnavadászatra, ami segítséget nyújtott a faj túléléséhez. A Washingtoni Egyetem kutatása most kimutatta, hogy a törekvések sikeresnek bizonyulnak, mivel a faj egyedszáma már visszatornázta magát 25 ezerre. A kutatók szerint ez a szám már megközelíti a bálnavadászat előtti arányokat.
A Royal Society Open Science tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban a szakértők leírják, hogy sokkal gyorsabban növekedett a populáció, mint ahogyan arra az előzetes kutatások alapján számítani lehetett. A tanulmányhoz a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság 2006 és 2015 közötti adatait használták fel, amelyben azt állapították meg, hogy a populáció a vadászat megkezdése előtti létszám nagyjából 30 százalékára tudta feltornázni magát.
A kutatók számítógépes modellezést használtak arra, hogy megbecsüljék, mennyi volt a vadászat előtti populációszám, és hogy állnak most a bálnák. A washingtoni módszerek segíthetnek más fajok populációjának megállapításában is, nemcsak bálnákra értelmezhetők.
A szakértők ingyenesen nyilvánossá tették az algoritmust, amivel számoltak, így bárki használhatja azt más állatok egyedszámváltozásának nyomon követésére.
