Az utóbbi évtizedben egyre komolyabb járványügyi fenyegetést jelent hazánkban is, hogy számos ízeltlábú faj éves szaporodási ciklusa, egyedsűrűsége megváltozott, sőt új, egzotikus országokból származó inváziós fajok bukkantak fel. Minél jobb megismerésük a tudományterületek összefogásával, a társadalom tájékoztatása és a felkészülés jegyében szervezett hétfőn szakmai napot az MTA Ökológiai Kutatóközpontja.
A teljesség igénye nélkül emeltünk ki egy-egy, a laikus számára is könnyen emészthető, „nem túl szakmai” részletet.
Terjed a tigris és az ázsiai
A háromból az egyik fő témakör a csípőszúnyogok voltak, mivel ezek számos humán és állati kórokozó vektorai. Az Európába betelepült fajok esetén pedig – ha stabil populációkat képeznek – megvan a lehetőség, hogy a később behurcolt veszélyes kórokozók vektorai legyenek.
Az utóbbi évtizedben hazánkban három invazív csípőszúnyog is megjelent: az ázsiai tigrisszúnyog, a koreai szúnyog és az ázsiai bozótszúnyog. Az előadásokon elhangzott, hogy járványtani szempontból előbbinek van a legnagyobb jelentősége, mert
A lakosság segítségével végzett felmérés eredményeként június közepe óta 13 helyen azonosították a faj egyedeit Magyarországon – itt számoltunk be erről részletesen.
A koreai szúnyogot hazánkban 2016-ban írták le először Pécsen. Az azóta folytatott vizsgálatok megerősítették egy lokális stabil populáció kialakulását a városban, relatív növekvő egyedsűrűségét a helyi csípőszúnyog faunán belül, valamint azt, hogy már a környező településeken is megjelent – korábban itt írtunk a fajról bővebben.
A védekezés
Magyarországon a csípőszúnyogok irtása főleg kémiai úton történik, ám ezen irtószerek komoly veszélyt jelenthetnek számos vadon élő, „hasznos”, úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltató rovarra, amelyekre az engedélyezésükkor végzett tesztek és az alkalmazásuk során felállított előírások nem terjednek ki. A kémiai anyagokat általában házi méhekre tesztelik, és szúnyogirtás előtt a méhészeket elvben figyelmeztetik is, ám ez nem véd meg más beporzókat, így vadméh fajokra sem.
Számolni kell ugyanakkor az úgynevezett szubletális hatásokkal is: a dolgozóknál rövidebb élettartamot, a lárvák kevesebb etetését és kevesebb hímivarú egyedet eredményezhetnek, más vegyszerekkel való szinergikus hatásuk pedig vadméhekre különösen erős lehet.
Támadnak a kullancsok is
A workshop másik nagy témájának középpontjában a kullancsok álltak, ezen vérszívók közül is új fajok felbukkanásával kell számolni a klímaváltozás, az emberi tevékenység és az urbanizáció okán. Két példa. Az úgynevezett Hyalomma marginatum kullancsfaj vándormadarakkal érkezik, és Krími-Kongói vérzéses láz vírusának potenciális terjesztőjeként igényel figyelmet. Nimfáját már megfigyelték egy Margit-szigeti sünön, a részletek itt.
A másik a Rhipicephalus sanguineus, amelyet hazánkba kutyákkal több alkalommal is behurcoltak már, és a humánegészségügyi mellett állategészségügyi kockázatot is jelent.
A kullancsok ellen a szúnyogirtáshoz hasonlóan a növényzet permetezésével védekezni jelenleg illegális Magyarországon, védelmet az egyéni módszerek, és ezek együttes alkalmazása nyújt. A cél kettős, egyrészt a kullancs vérszívásának megakadályozása, másrészt a már bőrbe fúródott ízeltlábú kórokozó-átadásának megelőzése. Legfontosabb elemei pedig: riasztószerek alkalmazása bőrön és a ruházaton; a gazdaszervezetet aktívan kereső kullancsok jellemző előfordulási helyeinek elkerülése; zárt, világos színű ruházat viselése; a bőrbe fúródott kullancs mielőbbi eltávolítása; a kullancsencephalitis védőoltás alkalmazása.
Hazánkban egyébként a bejelentett kullancsencephalitis esetek száma a rendszeres adatgyűjtés kezdete (1977) óta csökkenő tendenciát mutat, átlagosan a legalacsonyabb az elmúlt tíz évben volt. A bejelentett Lyme borreliosis esetszám, a kötelező bejelentés kezdete (1998) óta mérsékelten emelkedik.
Krími-kongói vérzéses láz
A harmadik egység az új betegségekre fókuszált. A Krími-kongói vérzéses láz vírus (KKVLV) egy kullancsok által terjesztett kórokozó, amely Afrikában, Ázsiában, a Közel-Keleten, a Balkánon és Európa egyes részein jelentős számú fertőzést okoz. Jelenlétét már előzőleg feltételezték Magyarországon, ám az elmúlt harminc évben jelentős kutatási aktivitás nem történt hazánkban.
Egészen a közelmúltig, amikor is új vizsgálati módszerekből származó eredmények egyértelműen kiegészítették azokat a történelmi megfigyeléseket, amelyek szerint a KKVLV endemikus fókuszai jelen lehetnek az országban.
Usutu és Nyugat-nílusi
A szúnyogok közvetítette, embert is megbetegítő (zoonotikus) flavivírusok közül a Nyugat-nílusi vírus (WNV) és az Usutu vírus (USUV) jelen van kontinensünkön, míg például a Dengue vírus, a sárgaláz vírus, a japán encephalitis vírus vagy a Zika vírus eddig csak néhány, behurcolt eset kapcsán fordult elő.
A WNV és az USUV az afrikai kontinensen alakult ki a madár gazdák és a madarakon táplálkozó szúnyog vektorok közti természetes körforgásban. A mediterrán térség országaiban a előbbi jelenlétét a XX. század közepétől rendszeresen dokumentálták szezonális emberi járványkitörések és lovak idegrendszeri megbetegedései nyomán.
Az észak-keleti irányú, kontinentális terjedés az 1996-os bukaresti és volgográdi járványkitörés, majd 2003-tól az állandósult Kárpát-medencei jelenlét nyomán lett nyilvánvaló.
A WNV és USUV járványtani jellemzőit alapvetően befolyásolják a környezeti tényezők – különösen a hőmérséklet és csapadékviszonyok – a szúnyog vektorokra és vadmadár gazdákra, illetve bennük a vírusok szaporodására kifejtett hatásukkal, valamint a fertőzött gazdák és az emberek közötti kapcsolatot biztosító szúnyog fajok megléte.
Ennél azért bonyolultabb
Mindez ugye azt feltételezi, hogy a klímaváltozással, az újabb fajok megjelenésével egyre nagyobb a járványveszély, de a képlet nem ennyire konkrét. A tudomány kénytelen „leegyszerűsített” üzeneteket küldeni, ami jelenleg tényleg így szól: „a klímaváltozás hatására új vérszívó (vektor) fajok jelennek meg, ezek pedig új kórokozó fajok megjelenését teszik lehetővé”.
A valós járványtani helyzet azonban bonyolultabb lehet. A klímaváltozással egyidőben, és valószínűleg annak hatására, olykor elterjednek új vektorfajok, de nem jelennek meg az általuk potenciálisan terjesztett új kórokozók – egyelőre ilyenek a hazánkban újonnan megjelent szúnyog- és kullancsfajok is.
Máskor nem jelennek meg új vektorfajok, de a korábban is nálunk őshonos vérszívók új kórokozó fajokat kezdenek terjeszteni, mint hazánkban például a Nyugat-nílusi és az Usutu vírus. Végül arra is van példa, hogy a nálunk honos vérszívók által terjesztett nálunk honos kórokozók tulajdonságai gyors evolúciós vagy ökológiai változásokon esnek át: megváltozhat gazda-fajlagosságuk, vagy növekedhet a virulenciájuk.
Kiemelt kép: CDC/PHANIE / AFP
