Franciaországban igen gyorsan peregtek az események 1789 májusától. A rendi gyűlés május 8-i megnyitása után megállíthatatlan lett a régi rend lebontása, a jövőképek pedig szinte hétről hétre változtak. A harmadik rend követeléseihez csatlakozó Sieyés abbé és Mirabeau márki javaslatára a rendi gyűlés nemzetgyűléssé alakult, amelyben – eltérően elődjétől – a három rend képviselői együtt üléseztek és szavazataik azonos értékűek, azaz minden szavazat egynek számít.
Emberi és polgári jogok?
Miután a király június 17-én bezáratta az üléstermet, a képviselők a közeli labdaházba tették át székhelyüket, és esküt tettek, hogy addig nem oszlanak fel, „amíg az alkotmány szilárd alapokon létre nem jön”.
A július 14-i forradalom tovább gyorsította az iramot: a nemzetgyűlés átalakult alkotmányozó nemzetgyűléssé, amely eltörölte a feudális előjogokat, majd alig hat héttel a Bastille lerombolása után a képviselők elfogadták az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát. Franciául: Déclaration des droits de l’homme et du citoyen.
Megjegyezzük: az elfogadott magyar elnevezés nem pontos – a fogalmat a kétségtelenül régies hangzású „honpolgári jogok” kifejezés, vagy az erősen bürokratikus csengésű „állampolgári jogok” is jobban visszaadná. Az angol elnevezés is hasonló: Declaration of the Rights of Man and of the Citizen, s ugyanezeket a fogalmakat használja a német fordítás is.
Francia szellem
A nyilatkozat első változatát La Fayette márki vetette papírra, s az akkor még az Egyesült Államok küldötteként Párizsban szolgáló Thomas Jefferson, az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazója egyetértő „szakmai véleménnyel” nyugtázta.
Utóéletében talán ez a dokumentum futotta be a legfényesebb karriert, megalkotói erősen támaszkodhattak az 1689-ben, az angol „dicsőséges forradalom” során kivívott Jogok Nyilatkozatára – a Bill of Rightsra –, az 1776-os Függetlenségi Nyilatkozatra és más amerikai mintákra.
Voltak ugyan nemzetközi előzmények, az alapelvek azonban a francia szellemben gyökereztek: a nyilatkozat alapelvei a felvilágosodás filozófiai és politikai alapelveiben, a Rousseau által megfogalmazott társadalmi szerződés fogalmaiban, valamint a Montesquieu által kidolgozott hatalmi ágak megosztásának elméletében fogantak.
Az emberiségnek szánták
A Nyilatkozat cikkelyeinek érvényét nemcsak a francia nemzetnek szánták, hanem az egész emberiséghez kívántak szólni. A deklaráció kinyilvánította, hogy „minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak”. És azonos kötelességeknek is kell engedelmeskednie, melyeket a közjó és a másik jogainak tiszteletben tartása szab meg.
A dokumentum deklarálta a tulajdonhoz, a boldogsághoz, a szabad véleménynyilvánításhoz és lényegében a szabad vallásgyakorláshoz való jogot. Egyenlő kötelességeket adott az állampolgárok számára, ezek közül a legfontosabb a közteherviselés volt, megreformálta az igazságszolgáltatást, és garantálta az ártatlanság vélelmét, tiltotta a visszamenőleges ítélkezést.
A Nyilatkozat szellemében 1791-ben megszületett a francia monarchia alkotmánya is, amit 1792 szeptemberében a köztársaság kikiáltása a gyakorlatban, a jakobinus diktatúra terrorja pedig elvi szinten is hatályon kívül helyezett. A későbbi rendszerekben ugyanakkor a Nyilatkozatban megfogalmazott gondolatok a törvényhozás alapjává lettek; az 1958-ban elfogadott – V. köztársasági – alkotmány betűje szerint a Nyilatkozat cikkelyei máig kötelező érvénnyel bírnak.
