Tudomány

Fél Európa a magyarok ellen egyesült

Korábban a témában:

A magyar őstörténetet, még a honfoglalástól Szent István trónra lépéséig eltelt időszakot is kínzó forráshiány jellemzi. A történészek más tudományágak képviselőivel összefogva apró részletekből próbálják összeállítani a valós képet, de még mindig sokkal több a kérdés, mint a válasz legyen szó őseink életmódjáról, harcairól, társadalmi, gazdasági és politikai berendezkedéséről. Sok a kétely és bizonytalanság, a legtöbb megállapítás nyugodtan végződhetne azzal, hogy „pontosan nem tudjuk, de így is történhetett”.

Nagy vonalakban azért többé-kevésbé összeáll a kép, főleg ha olyan sorsdöntő eseményeket vizsgálunk, mint a 955. augusztus 10-én lezajlott augsburgi csata. Az évforduló kapcsán e vereség következményeiről kérdeztük Dr. Thoroczkay Gábor történészt, az ELTE BTK Középkori Történeti Tanszékének habilitált egyetemi docensét.

Kalandozások?

Kezdjük azzal, hogy a Magyar Nagyfejedelemség Kárpát-medencéből indított, kalandozásoknak nevezett, sokáig pusztán öncélú rablóhadjáratoknak tekintett katonai akcióinak a valóságban többféle céljuk volt. Egyrészt tagadhatatlan a zsákmányszerzés, nyilvánvalóan komoly értékekhez jutottak így hozzá, illetve olykor aktuális megbízóik is busásan megfizették a „zsoldossereget”.

Másrészt azonban a kőkemény odavágások figyelmeztetésként, elrettentésként is szolgáltak a szomszédoknak: erősek vagyunk, megvédjük a Kárpát-medencét ha kell, nem ajánlatos velünk ujjat húzni. A hadjáratok mozgatórugói közt találjuk még egyes vélemények szerint a külpolitikai szövetségkeresést, végezetül pedig a nagyfejedelemség érdekét.

Nem valószínű, hogy a magyar vezetők részletekbe menően és naprakészen tisztában voltak a X. század elején rendkívül megosztott és hatalmi harcokkal terhelt Nyugat-Európa viszonyaival, de a szomszédos nagyhatalom, a Keleti Frank Birodalom ügyeivel biztosan. Tudták azt is nagyon jól, hogy a német területek egységes, erős fellépése létében fenyegeti a magyar államot, ezért tettek érte, hogy ez minél később valósuljon meg.

Augsburg, 955

Nem tétlenkedett a másik oldal sem, a Nagy Károly birodalmának feltámasztásán munkálkodó uralkodók.

Hamar világossá vált, a Kárpát-medencében megtelepedő, nagy hatósugarú, ütőképes haderő ellen meg kell találni a védekezés megfelelő formáját

– mondja a 24.hu-nak a történész.

A magyarok legfőbb ereje mozgékonyságukban, nyugatiakat meglepő harcmodorukban és az ellenség megosztottságában volt. Nem megyünk bele a hadtörténetbe, elég annyi, hogy I. (Nagy) Ottó német királynak sikerült egységbe kovácsolnia birodalmát, és a század közepén immár jelentős erőket összpontosítani a magyar betörések ellen.

Feder- und Pinselzeichnung in Braun, laviert, mit Weißhöhungen von Karl Ruß.
Blatt 39 aus dem Zyklus „Bilder zur Geschichte von Wien“. Die 149 Zeichnungen entstanden zwischen 27. Jänner 1826 und 12. Dezember 1832.
Az augsburgi csata, I. Ottó legyőzi a magyarokat. Forrás: Wikipedia

Ennek eredményeként már egy-egy portya balul sült el, a németek például 954-ben elfogták és megölték a nagyhatalmú Bulcsú horka rokonát. Majd 955-ben Augsburgnál szétverték a maga Bulcsú vezette jelentős, 10-20 ezer főre becsült magyar sereget is. Ennek már messzemenő következményei lettek mindkét oldalon.

Megváltozott a történelem

Sőt, az augsburgi csatát nevezhetjük világtörténelmi eseménynek is, Nyugat-Európa ezzel szabadult meg a több mint fél évszázada tartó pokoltól. És a történelem tényleg új irányt vett, mert Ottó győzelme nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 962-ben elnyerte a német-római császári koronát.

Komoly változások történtek itthon is. Az emberveszteség ugyan nem volt végzetes, a harcosok jó része elmenekült a csatából, fogságba esett viszont három vezér, Bulcsú és Lél, vagy ahogy ma jobban ismerjük: Lehel, valamint Súr. Ottó parancsára felakasztották őket.

Bulcsú horka volt, a harmadik méltóság a nagyfejedelem után, a forrásokból mégis az tűnik ki, hogy a 940-50-es években ő volt a legaktívabb, legfontosabb magyar vezető

– emeli ki Thoroczkay Gábor, és hozzáteszi, a Dél-Dunántúl hatalmas területeit birtokolta. Ezeket az Árpádok szerezték meg, vagyis halála jelentős belső hatalmi átrendeződést hozott: a fejedelmi dinasztia további megerősödését.

Az augsburgi csata Hektor Mülich illusztrációján, Sigmund Meisterlin Nürnberg város történetét leíró, 1457-ben készült munkájában. Forrás: Wikipedia

A magyar elit emellett pusztán reálpolitikusként felismerte, itt van a nyugatra vezetett hadjáratok vége. Az Ottó vezette német állam stabil és erős, innentől kezdve értelmetlen lenne a konfliktus keresése.

Szerencsénk (is) volt

Itt szokták említeni, hogy Augsburgot a németek védekező helyzetből nyerték meg, és miközben a magyarok korántsem szenvedtek megsemmisítő vereséget, utána sem volt erejük „büntetőhadjáratot” indítani. Elfogadták a fennálló status quo-t. Ez így is van, de a történész szerint ez nem az ellenfél „gyengeségének”, hanem az aktuális politikai helyzetnek volt köszönhető, magyarán óriási mázlink volt.

I. Ottónak fontosabb volt a német-római császárság, mint a magyarok teljes kiiktatása, ezért figyelmét ezután Itáliára összpontosította. Ha ez nem így lett volna, mi valószínűleg most nem, vagy nem magyarul beszélgetnénk

– fogalmazza meg érzékletesen a szakember.

A Magyar Nagyfejedelemség hadjáratai ettől kezdve tovább folytatódtak délkeleti irányba, Bizánc felé, ám rövidesen ez az útvonal is lezárult. Ez volt a 970-ben vívott arkadioupoliszi csata, ahol II. Niképhorosz császár serege vereséget mért a támadó orosz, magyar, bolgár és besenyő szövetség egyesített hadára.

Két évvel később ráadásul a német és a görög nagyhatalom házassággal megpecsételt szövetségre lépett, félő volt, hogy a magyar állam harapófogóba kerül. Nem így történt, megint csak „szerencsénkre”: a Szász-dinasztia nem támogatta Bizánc dunai térhódítását, és a Kelet-Római birodalom sem akart német szomszédot. A fennálló helyzetre hazánk mégis csak egy választ adhatott: Géza nagyfejedelem uralkodása idején nagyobb lendületet vett a nyugati orientáció.

Az Augsburgot követő 50 évben a német minta vált uralkodóvá a magyar kultúrában, állam- és egyházszervezésben. A fejedelemség által fegyverrel kivívott helyet Európa közepén a királyság beilleszkedésével óvta meg.

Kiemelt kép: Wikipedia

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.