Miért adott vissza ünnepélyesen két hajtincset Etiópiának az Egyesült Királyság? Az első kérdés természetesen inkább az, hogyan is kerültek oda, és mi volt a jelentőségük?
Az 1270-es években létrejött Etióp Császárságban a XVIII. század második felében meggyengült a központi hatalom. A „hercegek kora” néven emlegetett időszakban az állam nagy részén az európai nemesi viszonyokra lefordítva nagyjából hercegként körülírható rasok kezében volt a tényleges hatalom, és ezek a helyi hatalmasságok állandóan változó szövetségekben szinte folyamatos polgárháborút vívtak egymással és a császárral.
A dolgot tovább bonyolította, hogy a többségükben keresztény etiópok vallási kérdésekben is megosztottak voltak, és ez, illetve a muszlimokkal fennálló ellentétek bármikor jó ürügyet szolgáltattak a vérontásra.
E kor gyermeke volt az a Kassza Hajlu nevű, 1818-ban született férfiú, aki a császári udvarban nevelkedett, ám később saját zsoldos-rabló bandát alapított. A tehetséges Kassza hamarosan annyira megerősödött, hogy az 1840-es évek végére már rá tudta kényszeríteni a császárt, saját tartományt bízzon rá.
Próbálta egységbe kovácsolni az országot
Ez azonban szomszédos volt az ekkoriban déli irányba terjeszkedő Egyiptommal, és Kassza egy súlyos vereség után rádöbbent, Etiópia a széttagoltság éveiben végzetesen lemaradt a fejlődésben.
Ezután látott módszeresen hozzá, hogy saját kezében egyesítse az ország vezetését. Miután a következő években újabb és újabb tartományokat kényszerített behódolásra, 1855-ben elérkezettnek látta az időt, hogy felüljön a császári trónra, és II. Tevodrosz néven megkoronáztatta magát.
Miközben igyekezett a maradék rasok tartományait is meghódítani, Tevodrosz nagy elánnal vetette bele magát az ország modernizálásába. Megpróbált a feudális alapokon működő hadsereg helyett egy hivatásos zsoldosokból álló, állandó sereget létrehozni, lépéseket tett a rabszolgakereskedelem visszaszorítására, útépítési programot kezdett, és mialatt igyekezett az államot a korábban megszokott szóbeli ügyintézésről az írásosra átállítani, ma is páratlan forrásértékkel bíró kéziratgyűjteményt hozott létre Makdalában (ma: Amba Mariam).
Hiába kért támogatást
Kísérletet tett arra is, hogy valamiféle vallási békét hozzon létre az egymásra fenekedő keresztény irányzatok között, miközben külpolitikájának fő célkitűzése a muszlim veszély, ezáltal pedig az Egyiptom elleni fellépés volt.
Egy darabig abban reménykedett, képes lehet rávenni az európai keresztény államokat, hogy ehhez az „új keresztes hadjárat”-hoz legalább fegyverszállítmányokban megnyilvánuló segítséget kaphat. Rá kellett azonban döbbennie, hogy az európai hatalmak inkább Afrika egymással való felosztásával vannak elfoglalva, sőt éppenséggel a muszlim Oszmán Birodalom oldalán lépnek harcba az ortodox Oroszország ellen (a krími háborúban), ha éppen úgy diktálják érdekeik.
Túl sok lett a briteknek
Azok azonban továbbra sem mozdították fülük botját sem, amíg a császár végzetes hibát nem ejtett. 1866-ban a britek végre küldöttséget küldtek udvarába. Ám ahelyett, hogy a Viktória királynőhöz írt több évvel korábbi, megválaszolatlan levelében kért fegyvereket és képzett munkaerőt hoztak volna, csak üres szóvirágokkal untatták.
Tevodrosz dühbe gurult, és tömlöcbe vetette a küldöttség tagjait. Ez már átlépte a Brit Birodalom ingerküszöbét, és megindult egy fegyveres expedíció előkészítése a foglyok kiszabadítására.
Azt sem szabad elfelejteni persze, hogy a Szuezi-csatorna építésének idején járunk, és a briteknek semmi szükségük nem volt a Vörös-tenger és az Ádeni-öböl partvidékén egy megerősödő, kezelhetetlen hatalom megjelenésére, úgyhogy valószínűleg előbb vagy utóbb így is, úgy is megregulázták volna Tevodroszt.
Inkább a halál
A Robert Napier vezette brit expedíciós erő 1868-ban érkezett meg, és a nagyjából 30 ezer főnyi haderő könnyedén elbánt az etióp sereggel, amelynek nagy része ráadásul a veszély közeledtére egyszerűen szétszéledt. A császár maradék katonáival Makdala erődjébe szorult vissza.
Amikor a britek ostromolni kezdték, Tevodrosz még egy utolsó békeajánlatot tett, de amikor Napier csak arra tett ígéretet, hogy méltósággal fogják kezelni őt és családját, a császár öngyilkos lett, kijelentve, hogy inkább a halál, mint a fogság.
Két hajtincs
Testét az erődbe benyomuló brit csapatok találták meg és temették el, de előtte még levágtak kettőt a császár jellegzetes hajfonataiból, és a fosztogatás során összeszedett, több mint 15 elefánttal és 200 öszvérrel elszállított kincsekkel együtt hazaküldték.
A tincsek végül a National Army Museum gyűjteményébe kerültek. Etiópia az elmúlt évtizedekben többször kérte azok visszaszolgáltatását, erre végül idén márciusban került sor.
Az etióp kulturális miniszter ünnepélyes ceremónia során vette át a fonatokat, amelyeket „az etióp történelem élő szövete” részének nevezett. II. Tevodrosz rövid és dicstelen véget ért uralkodásának emlékei tehát odakerültek, ahol egyébként a császárt balvégzete ellenére is a modern Etiópia megteremtőjeként tisztelik.
