Közismert, hogy a nyomtatott könyvek megjelenése milyen elképesztő hatást gyakorolt a történelem folyására. Kevésbé szokás hangsúlyozni viszont, hogy a könnyű és olcsó sokszorosítás eljárása is hasonló, mondhatni forradalmi folyamatokat indított el.
A nyomdagépek ugyanis drága, bonyolult, nehéz, szaktudást igénylő, kis mennyiségek esetén nem hatékony eszközök voltak, ráadásul az állam szükség esetén viszonylag egyszerűen képes volt megakadályozni a hozzáférést, ezzel megszűrve a nagy tömegekhez eljutó információkat is.
Gondoljunk csak egy kézenfekvő példára: milyen jelentősége volt az 1848-as pesti események idején, amikor a forradalmárok végre kinyomtathatták a 12 pontot – nem véletlenül ez a nap jelzi a forradalom kezdetét.
Kerekes toll
Olcsó és egyszerű sokszorosításra viszont csak jóval a nyomdagépek elterjedése után, a XIX. század végén született megfelelő megoldás. Mint annyi találmány, ez is személyes indíttatásból született: a csornai származású Gestetner Dávid 17 évesen, 1871-ben kezdett a bécsi tőzsdén dolgozni, és feladatai közé tartozott az is, hogy a zárás után szerződéseket és kimutatásokat másoljon.
Kézzel természetesen, hiszen az ilyen, néhány másolati példányt igénylő iratokat nem érte volna meg nyomdába vinni, de ettől Gestetner nem érezte kevésbé lélekölőnek és fárasztónak a munkát, aminek során ráadásul könnyen lehetett nagyon költséges hibákat is elkövetni.
Addig gondolkozott azon, hogyan spórolhatná meg magának a fáradságot, amíg rájött egy megoldásra. Megalkotott egy kerekes toll nevű szerkezetet, amely tulajdonképpen egy a hegyén apró, hegyes fogakkal ellátott kerékkel rendelkező toll volt.
A stencilgép
Persze miután erre rájött, már esze ágában sem volt szerződéseket másolni, hanem Londonba ment, levédette ötletét, majd céget alapított kiaknázására. Időközben tökéletesítette is a találmányt, jobb papír, illetve egy hengeres szerkezet felhasználásával az 1890-es években piacra dobott sokszorosító gépe már óránként akár 1200 másolatot is képes volt készíteni egyetlen eredeti „formáról”. Mindezt nyomdai előkészítés nélkül, egy legfeljebb pár órás betanítást követően bárki megtehette.
Nem csoda, ha a cég jól ment, a stencilgép néven elhíresült szerkezeteket pedig vitték, mint a cukrot. Gestetner később elektromos, illetve formatervezett változatokat is piacra dobott, vállalata pedig fénykorában 11 hektáros üzemében 6 ezer munkást foglalkoztatott, fiókhálózata pedig szinte az egész világon működött.
Amikor 80 éve, 1939. március 8-án meghalt, a vállalatot és vagyonát fiára, Sigmund Gestetnerre hagyta. A fénymásológépek 1970-es évektől számítható térhódítása aztán lassan kiszorította a stencilgépeket a piacról, a Gestetner Companyt pedig 1996-ban egy japán riválisa felvásárolta, igaz, még ma is viselik termékek a cégalapító nevét.
Társadalomformáló találmány
Gestetner igazi öröksége azonban ennél jóval mélyebb nyomokat hagyott a század és Magyarország történetén. A kis méretű, relatíve olcsó, könnyen kezelhető gépek ugyanis végre valóban demokratizálták a gondolatok tömeges terjesztését. Stencilgépet használt a világ összes forradalmi, földalatti, ellenzéki mozgalma, majd adott esetben a győztes forradalmak ellen szerveződő mozgalmak is – például az 1956-os forradalom idején és leverése után megjelenő röplapok is ilyen gépeken készültek, a későbbi szamizdatirodalom is ilyen szerkezeteket használt.
Nem tudjuk, Gestetner felismerte-e találmánya társadalomformáló jelentőségét, és sajnos arról sem tudunk semmit, a jókora vagyont felhalmozó nagytőkés-feltaláló vajon mit gondolt arról, hogy kicsorbíthatatlan élű fegyvert adott a mindenkori elnyomottak, elhallgattatni szándékozottak kezébe.
